F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

14. A datálás alapjául az szolgált, hogy a mai templom falai ráépültek egy korábbi épület falaira, ez pedig Dávid apát templománál későbbi nem lehetett. Élesen elkülönültek a habarcsok, az építőanyag és a faltextura. 15. Az első megfigyelésért Takács Imrét illeti köszönet. Megpróbáltuk a falpillér alapját feltárni, de a Storno-féle múlt századi szintsüllyesztés miatt itt is közvetlenül a szikla jelentkezett. A külső támpillér alapozását a belsőbe átmérve kiderült, hogy a támpillér alapját a későbbi építkezéskor, akár már az Oros-féle átépítéskor kiszedhették, hiszen oly magasan van ez a szint a mai belső járószinlhez képest. 16. A felvetés azt jelentette volna, hogy amennyiben az 1224-es felszenteléskor már áll a kapu, az szinte korábban készült volna el, mint nyugati előképei. Valószínűbbnek tűnik - ha a 12. századi állapotból indulunk ki -, hogy ugyanitt volt egy korábbi kapuzat, amelynek áttörését, nyílását felhasználták a díszkapu kialakításához. Nem elképzelhetetlen, hogy a kapu kialakítására csak az építkezés befejező fázisában, egyes vélemények szerint 1224 után került csak sor. A kerengő felőli oldalról ugyanis megállapítottuk, hogy a 12. századi falazat a Porta Speciosától keletre legalább három méterig még folytatódik. 17. Az eredeti homokkő felszín a templom középső harmadában, annak is a déli felében lehetett a legmagasabban. A dél felé viszonylag meredek eséssel magyarázhatjuk, hogy a 13. századi kerengőben az északi és a déli folyosó között 70 cm volt a szintkülönbség, amelyet vélhetően a másik két folyosó lépcsőztetésével hidaltak át. 18. Korhatározásra alkalmas leletanyag hiányában keletkezési idejükről nem lehet állást foglalni. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy a terrazzopadló ott is a legelső településnyomnak bizonyult a sziklafelszínen - miként a nyugati apszisban, A terrazzopadló különböző járószintű helyiségek burkolata volt. A feltételezhetően a legkorábbi monostorépülethez tartozó maradvány alapján faszerkezetű, legalább három helyiséget magába foglaló együttesre kell gondolunk. Ugyanezen épülethez kapcsolódtak helyiségek a mai keleti szárny alatt is. 19. A 6. jegyzetben említett tanulmányban Kőfalvi Imre már felvetette, hogy a díszkapu egyes faragványain megfigyelt vízkövesedés nyitott, ámde rongált állapotú fedélszékre utal. 20. A ma látható lépcső Storno Ferenc munkája. A barokk lépcső kilenc fokkal vezetett fel a templomba, az utolsó kettő már a kapun belül, egy belső pihenő után következett. Ezt számolta fel Storno, midőn a szerzetesi kórus területén egy lépcsőfoknyit süllyesztve új lépcsőt készített. A megmaradt szintkülönbséget úgy számolta fel, hogy a keretek közé csúsztatott még egy lépcsőfokot. 21. PRT.IV.612. valamint Id. a 3. jegyzetben említett kiállítási katalógust. A felújítások során megtaláltuk a bal oldali konzolkövet az északi mellékhajó barokk faljavításában. A festett, aranyozott töredék csonkja még a helyén látható. Ugyancsak megtaláltunk egy eredeti, szintén festett, aranyozott bimbós fejezetet. Mindezek alapján állítjuk, hogy a kapuzat fejezetzónája nem eredeti. A lábazat eredeti elemét egyébként hosszú ideje őrzik már a főmonostor kőtárában, régóta tudván, hogy a díszkapuhoz tartozott. A kapu felújításának időpontja egy épületszárnyat is datál, ugyanis a nyugati szárnynak a népbejáró folyosótól nyugatra lévő traktusa egyidős a kapuzat barokk felújításával. A szárnyban lévő kincstárszoba ablakkávájából kiemeltük a kapuzat fejezetöv feletti párkányának azt a hiányzó darabját, amelyet a bal oldalon ma festett gipszpótlás helyettesít. 22. A középkori Magyarország területéről eddig kettő ilyen ábrázolást ismertünk Az egyik Csetneken (ma: Stitnik, Szlovákia) volt, a másik az 1970-es években került elő a keszthelyi plébániatemplom szentélyében. Előbbit a 14. század végére datálják Milan Troger: Stredoveka nástenna maiba v gemer. Bratislava, 1989. 44. utóbbit ugyancsak a 14. század végére helyezik. Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. Budapest, 1993. 164-165. 23. A falképeket a terasz szigetelésének felújítása során fedeztük fel 1993 októberében. Ekkor észleltük, hogy a 15. századi köpenyezés alól néhány négyzetcentiméternyi festett felület „lóg ki". A köpenyezés falkoronáját megbontva került elő a falkép levéldíszes keretezése, majd ezután bontottuk meg a kerengőfolyosó hátfalát. A Volto Santo-ábrázolásból nagy felület került elő, míg a másik falkép alsó része erősen roncsoltnak tűnik. A kibontást követően rövidesen restaurátori beavatkozásra volt szükség, ugyanis a falkép kezdett elválni a faltól. A rögzítést Nováki Judit restaurátor végezte. A falkép kibontásának, bemutatásának terveit Sedlmayr János építész készítette. A falkép művészettörténeti feldolgozására a kibontás után kerülhet sor. 24. A kapuzatot a Rendtörténet óta Király-kapunak nevezik, mégpedig azon okból, hogy a 16. század elején még a templom északi oldala mellett emb'tenek a források egy királyi kúriát. 1520. „in domo