F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

A kitérő után térjünk vissza a 15. századhoz. A nagy építkezésekkel egyidőben a templom északi falának felső részét is újjáépítették. Itt maradt meg egyedül érintetlenül a középkori párkány. Az egyszerű késő gótikus profil alatt újrarakott kváder-fal van, benne kisméretű, keskeny résablakokkal. Az ablakok abba a gyilokfolyosónak nevezett keskeny kápolnatérbe nyílnak, ahonnan a legenda szerint Oros apát védte monostorát a tatárok ostromától. A falazat és az ablakok jelen formájukban a 15. század végi átépítés emlékei, nyilvánvalóan újjáépítés történt csupán.

29 A 16. század elején került Szent Márton hegyére Tolnai Máté. A szerzetesség megújítására tett kísérletei mellett kisebb építkezések köthetők nevéhez. A kevéssel előbb befalazott középkori északi kapu helyett, az egykori - 13. századi - szentélyfalat áttörve félköríves, reneszánsz, faragott keretezésű kapuzatot készíttetett. Az ún. Király-kapu és a Szent Benedek-kápolna közötti szakaszon reneszánsz kapukeretű kápolnát építtetett.

30 Egy 17. századi forrás szerint Tolnai Máté főapátot a Szent Benedek-kápolnában temették el.

31 A kápolna feltárása során falazott sírt bontottunk ki. A sír falazatát antiqua betűs PAX-bélyegű téglákból falazták. Amennyiben Lancsics Bonifác híradásának hitelt adunk, és a sírt Tolnai sírjával azonosítjuk, a legkorábbi dunántúli bélyeges téglát, téglákat sikerült meghatározni. Egy későbbi időpontban a falazott sírról a sírkövet leemelve, a sírt boltozva, kriptát alakítottak ki. Mivel Storno Ferenc az egyik altemplomi lejáró lépcsőzetéből emelt ki egy Tolnai sírkövének meghatározható vörösmárvány töredéket, a kriptaépítést a 17. század végére helyezhetjük32 A monostor területén végzett kutatásaink eredményei közötti tallózásunk végére értünk. A megfigyelések részletes, rajzokkal, fényképekkel bizonyított feldolgozása egy terjedelmesebb tanulmány feladata lesz.

33 JEGYZETEK 1. A történeti források elemzése nem e tanulmány feladata. Elegendőnek érezzük most csupán a hivatkozást a század eleji Bencés Rendtörténet első hét kötetére (A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. PRT. Szerk. Erdélyi László. 1—12. Budapest, 1902-1912.) valamint lásd: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II. Budapest, 1987. 626-633. 2. Levárdy Ferenc: Pannonhalma építéstörténete I—IV. Művészettörténeti Értesítő VIII. (1959) 27-43., 101-129., 210-231., XI. (1962) 1-23., a korábbi irodalomra hivatkozással. 3. Az 1986-ban megkezdett kutatásokról eddig megjelentek: László Csaba: Kutatások Pannonhalmán 1986-1990. Műemlékvédelmi Szemle, 1991. 1. 17-19.; László Csaba: Pannonhalma első temploma. Pannonhalmi szemle II. (1994) 2. 118-120.; továbbá Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. (kiállítási katalógus). Szerk. Mikó Árvád, Takács Imre. Budapest, 1994. 99., 245-246. 4. A 12 apostol szobrával díszített régi kórust 1697-ig újjáépítik. A kórus alacsony boltozata egy angyallal díszített vastag oszlopon nyugodott. A 18. századi alaprajz és a metszet már az újjáépített, kétnyílású karzatot ábrázolja. A kórus alól kijárat nem nyílott, ott csupán kettő keskeny ablak volt, miként azt a homlokzati rajz is tanúsítja. 5. Tóth Melinda: A művészet Szent István korában. In: Szent István és kora. Szerk. Glatz Ferenc. Budapest, 1988. 117. A feltevés alapjául az 1786-os alaprajz egy átrajzolt, 1859-ből származó változata szolgált. Utóbbi alaprajzot - több más kiváló minőségű és pontosságú rajzzal együtt - Onderka Rudolf készítette Ipolyi Arnold számára. Ipolyi ugyanis tanulmányt szándékozott írni a pannon-