F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

TANULMÁNY - Hoppe László: Késő gótikus méretrend Hans Hammer vázlatkönyvéből

TANULMÁNY Hoppe László KÉSŐ GÓTIKUS MÉRETREND HANS HAMMER VÁZLATKÖNYVÉBŐL A közismert középkori építészkönyvek - Villard d'Honnecourt vázlatkönyve, Mathes Roriczer és Hans Schmuttermayer fiáié- és vimpergakönyvei - nem tartalmaznak utalásokat az alkalmazandó konkrét, abszolút mértékegységekre. Pedig a méterrendszer bevezetése előtt Európa minden egyes pontján más-más mértékeket használtak, amelyek térben és időben eléggé eltértek egymástól. A szerzők receptjei relatívak, elvileg tetszés szerinti méretben megvalósíthatók. Hasonlóképpen nincs feltüntetve a fennmaradt középkori tervrajzokon sem a méretarány sem a lépték, noha azokban az esetekben, ahol a rajz azonosítható, létező épületet ábrázol, megállapítható, hogy az ábrák pontosak, méretarányosak, és utólag ki is lehetne számítani a hozzájuk tartozó léptéket. Kivételt csupán néhány esetben találunk. Ilyen a híres Sankt Gallen-i kolostor alaprajz, a legrégebbi ismert középkori terv, amelyen a templom alaprajzába néhány, lábban kifejezett méret szerepel. Igaz, ezek egy része eltér a rajzon ténylegesen lemérhető mérettől, könnyen lehet, hogy ott írtak be utólag számokkal kifejezett adatokat a rajzra, ahol az eredeti tervet megváltoztatták, ezzel szemben az újrarajzolást el akarták kerülni. Konkrét mértékegységben meghatározott méretek legközelebb csak a középkor végén jelennek meg, például Lorenz Lacher könyvében 1516-ból

2 vagy Hans Hammer von Werde straßburgi építész vázlatkönyvében a 15. század végén - 16. század elején (1.ábra).

3 Utóbbiakra azonban már az hathatott, hogy az élőszóban hagyományozott középkori építőtudás és építési gyakorlat a végét járta, és a szabályok közlésének új módszereit kellett kifejleszteni. Maguk a késő középkori építészkönyvek is azt a benyomást keltik, mintha szerzőik a lassan feledésbe merülő ismereteket akarták volna megörökíteni, amelyeket az eleven gótika korában mint általánosan ismerteket, felesleges volt írásban rögzíteni.

4 A 15-16. század fordulóján meginduló gótikus építészeti publikációkra bizonyára az ekkor már gyakori itáliai reneszánsz traktátusok is hatással voltak, amelyek az antik épületek felméréseinél bevezették a mértékegységben való kottázás kezdeti formáit, hiszen meglévő épületet felmérni nem is lehet másképp, csak valamilyen mértékegységben kalibrált eszközzel. A középkor építési gyakorlatában mindazonáltal az volt a törvényszerű, hogy egy megadott recept, „ökölszabály" betartása mellett, a szerkesztés kiinduló méretének megadása után ugyanaz a terv többféle méretben is megvalósítható, így a terveken értelmetlen lenne a valóságos méreteket meghatározni. A méretezési módszer általában geometrikus, a tervezett épület alaprajza és magassági méretei, ezen belül a kisebb részletméretek körzős-vonalzós szerkesztéssel határozhatók meg, az építés pedig gyakorlatilag úgy történik, hogy a rajzasztalon elvégzett szerkesztéseket a va-