F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
TANULMÁNY - Hoppe László: Késő gótikus méretrend Hans Hammer vázlatkönyvéből
lóságban, nagy méretben megismétlik, a zsinórpadon, végleges nagyságban végrehajtott szerkesztés eredményeképpen pedig előáll a tervezett objektum műhelyrajza, amiből leszabhatók a sablonok, megfaraghatok az egyes kövek, és összeállítható maga az épület. Minden méret attól függ, hogy a nagyítás alkalmával mekkorára vették a szerkesztés első, kiinduló adatát, az összes többi méret a rajzolás során magától adódik. Ez az alapméret elvileg tetszőleges, akár önkényes is lehet. A tetszés szerinti léptékben megvalósítható szerkesztésre találhatunk bizonyítékot a műemlékek helyreállítása során is. A csarodai és a vámosatyai, 14. századi templomok feldolgozása alkalmával azt tapasztaltuk, hogy egyforma, 10 • 4 négyzetből álló raszterrel és kvadratúrás szerkesztéssel készültek, de más-más abszolút léptékben: a szerkesztés kiinduló adata, azaz egy négyzet oldala Csarodán 5, Vámosatyán 6 egység (láb?) hosszúságú volt. 6 Mindazonáltal az arányosító szerkesztéseknél sem lehet megfeledkezni az abszolút méretekről. A középkor építésze természetesen nem rendelkezett semmilyen elméleti vagy kísérleti statikai tudással, saját bőrén kellett azonban tapasztalnia, hogy ha egy összefüggés megfelelt bizonyos méretben, nem feltétlenül használható más esetben is. Nagyon leegyszerűsítve: ha például az x hosszúság kétszeresére változik, akkor a pillér keresztmetszete, azaz teherbírása az x négyzetével nő: négyszeresére, a szerkezet köbtartalma, tehát az elhordandó teher az x köbével, vagyis nyolcszorosára nő. Lorenz Lacher könyvében pedig már közvetlenül mértékegységben megadott összefüggések is szerepelnek, például a fal relatív összefüggéssel megadott vastagságát (a szentély szélességének 1/10-e) a kőanyag minőségétől függően ± 3 hüvelykkel lehet növelni vagy csökkenteni 7 , az ablak osztása viszont (mivel az ólompántokkal összefogott üveg szilárdsága a készítés technológiája szerint egyszer s mindenkorra adott) 2 láb távolságban van, függetlenül az egész épület méretétől vagy a szerkesztés kiinduló alapméretének nagyságától. 8 Akármilyen módszerrel készült azonban az épület terve, megvalósítani csakis valóságos, l:l-es léptékben lehet. Valamilyen módon meg kell tehát határozni a szerkesztés kiinduló méretét, célszerűen (de nem feltétlenül) egy létező és járatos mértékegységben. A kiinduló méret elvileg bármi lehet, az épület teljes hossza, a szentély hossza vagy szélessége, a falvastagság, egy boltmező mérete, stb. Lacher például a szentély szélességét választja alapadatnak azzal a megjegyzéssel, hogy célszerű mérete 20 és 30 láb között van. 9 A többi méret ennek származéka, így a szentély hosszúsága a szélesség kétszerese, a hajó hossza a szentély hosszának kétszerese, a falvastagság a (fent említett ±3 collos korrekciós taggal esetleg módosítva) egy tizede, a részletformákat pedig a falvastagságból képzett kvadratúraszerkesztések határozzák meg. Ebből következik, hogy a falvastagság megválasztása után az összes faragott tagozat nagyobb vagy kisebb lesz, a kőanyag minősége tehát automatikusan meghatározza a további méreteket. Ezzel szemben egy meglévő épület továbbépítése alkalmával például a régi rész egy kiválasztott adata lehet a kiinduló méret. A már említett Csarodán például a 17. századi toronysisak, amely a fa harangtornyokéval megegyező rendszerben, a középkorból hagyományozódott elvek szerint készült, ugyanolyan magas, mint maga a román kori falazott toronytest 10 , őriszentpéteren a gótikus bővítés hossza megegyezik a román korból fennmaradt hajó
