F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

TÁJÉKOZTATÓ - Beszámoló a Magyarország építészeti kőtöredékeinek korpusza című OTKA-támogatással folyó kutatási program 1994 tavaszáig elért eredményeiről (Horler Miklós)

Marosi Ernő az Ars Hungarica 1993. évi 1. számában megjelent részletes recenziójának elején megfogalmazta: „ez a Lapidarium Hungaricum sorozatban megjelent első olyan egység, amely módot ad az egész vállalkozás jellegének és hasznának megítélésére." Ugyanez a recenzió egy másik mondatában mindjárt meg is fogalmazta a vállalkozás hasznát és tudományos jelentőségét, amikor azt írta: „Mindenesetre az az összkép, amelyet legutoljára a «Magyarorszagi művészet 1300-1470 körül» (Budapest, 1987) című kötet adott Visegrádról, illetve az ország művészetéről, jelentős részben Visegrádra támaszkodva, bízvást átengedhető a múltnak." Ez a megállapítás, úgy érzem, igazolja a program megindításakor általam megfogalmazott - és a doktori tézisek 4. oldalán olvasható - azon perspektívának realitását, amelyben azt írtam, hogy a töredékek feldolgozása nyomán a tudományszak egészére kiható, átfogó koncepciókat, szintéziseket, hipotéziseket, attribuciókat és datálásokat, stiláris összefüggéseket alapjaikban érintő, döntő változások várhatók. Ugyanakkor az első kötet olyan szerkesztési, módszertani és munkaszervezési tanulságok levonására is hasznos lehetőséget nyújtott, amelyek egy részét a már említett recenzió részletesen fel is tárta, más részüket pedig a témavezető és közvetlen munkatársai maguk kellett, hogy levonják. Mindenekelőtt azt kell felismernünk, hogy az első kötet egy már elkészült szakdolgozat eredményeire alapozva lényegesen gyorsabban és könnyebben volt a sorozat koncepciójába illeszthető, illetve adaptálható és publikálásra alkalmassá tehető, mint azt a további, újonnan induló kutatások esetében reméltük és feltételeztük. Ily módon a további munkákra vonatkozóan készített ütemterveink - az előre nem látható akadályoktól eltekintve is - eleve irreálisnak bizonyultak. Éppen ezért, mielőtt az 1991-1994. évi periódus eddigi eredményeiről számot adnék, szükségesnek tartom összefoglalni azokat a tapasztalatokat, amelyeket egyrészt a már megjelent visegrádi kötet, másrészt a sorozat következőnek szánt, és összetételében, szerkezetében a másik végletes kötet-típus; a Vas megye teljes anyagát tartalmazó, jelenleg szerkesztés alatt álló munkáival kapcsolatban az egész program további folytatására nézve le kell vonnunk. Először is számolnunk kell azzal, hogy a munkák szervezése, szerkesztése és nyomdai előkészítése döntően más léptékű feladatot jelent egy, a visegrádihoz hasonló, egy objektumra vonatkozó és egyszerzős kötetnél, mint egy, a Vas megyeihez hasonló, sok objektumot feldolgozó és sok szerző munkájával készülőnél. Ez utóbbinál a kb. 60 rövidebb-hosszabb, és mintegy 20 szerző által írott tanulmány és leltár egységes formába öntése sokkal nagyobb szerkesztői beavatkozást és így időt igényel, mint a visegrádi egyszerzős köteté, amihez képest terveztük a további ütemezést. Számolnunk kell azzal az emberi tényezővel is, hogy a program kezdetén kidolgozott és minden közreműködőnek kezébe adott metodikai útmutató ellenére amelynek célja éppen a feldolgozások egységes jellegének biztosítása volt - a beérkezett iratok többsége nem vette azt figyelembe, és így az egységesítés munkája a kötetszerkesztőre maradt. A Vas megyei kötet munkái megmutatták azt is, hogy az országos helyzetképben összegyűjtött és regisztrált leletcsoportok illetve lelőhelyek mellett, még számos