F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Budapest, 1992. Magyar Országos Levéltár. (Levéltári Módszertani Füzetek 15.) (Keresztessy Csaba)

Miután az egyházi birtokok célvagyon jellege miatt a javadalmasok a birtokhatárok pontos rögzítésére törekedtek nem meglepő, hogy ezeken a területeken fejlett kartográfiai munkával találkozhatunk. Ennek ismeretében természetesnek tarthatjuk, hogy az első magyarországi térkép elkészítése is egy egyházi férfiú, Lasarus Rosettus kanonok, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkárának a nevéhez fűződik, ő és utódai (a teljesség igénye nélkül: Lazius Farkas, Zsámboky János, Hevenesi Gábor, Mikoviny Sámuel) folyamatosan javították a hazai térképészet szakmai színvonalát és nevelték ki az eljövendő nemzedékek kiváló szakembereit. A készítők méltatása mellett átfogó és pontos képet kaphat az olvasó a térképek különféle típusairól is (katonai felmérések, határmegosztási és birtoktérképek, vízügyi és kataszteri térképek ... stb.). A negyedik fejezet az egyházi birtokigazgatás rendszerét tekinti át, majd a hazai mérnökképzés alakulását vizsgálja. A csekély számú egyházi uradalomtörténeti munka ismertetése és az uradalmi hivatalok és tisztek felsorolása után a szerző a mérnökök szerepét taglalja. A kéziratos térképek nagyobb részének szerzői az uradalmak által fizetett mérnökök voltak. Az érseki, püspöki birtokokon - általában - a vármegyéknél korábban alkalmaztak „rendszeresített földmérőket", míg a szétszórt káptalani birtokok geometrái a 19. század közepéig alkalmi megbízásokkal dolgoztak. Az első uradalmi mérnök Kovács „Fabricius" János volt, az esztergomi érsek alkalmazottja, aki azonban más egyházi birtokokon is készített határtérképeket. Az egyházak szívesen alkalmaztak szerzetes mérnököket, vagy hadmérnöki iskolát végezetteket. Előbbiek közül talán a szervita Házael Hugó volt a legismertebb, de említhetjük Pannonhalmáról Bosnyák Benedeket is. Utóbbiakra példa Szalóky Nepomuk, Nagy József, vagy Böhm Ferenc, kinek néhány rajzát a Győri Káptalani és az Esztergomi Prímási Levéltár őrzi. Az úrbéri térképek készítésénél gyakran segítséget nyújtottak a vármegyék mérnökei is, a kataszteri felméréseket pedig rendszerint külföldi (osztrák) mérnökök végezték. A fejezetet a kartográfusok, a nyomdák és a kiadók, a nyomtatott térképek ismertetése zárja. A kötet ötödik - talán legfontosabb - fejezete az egyes gyűjteményeket mutatja be, melyek közül - 1497 tételével - az Esztergomi Prímási Levéltár térképegyüttese a legkiemelkedőbb. Törzsanyagra, birtokrendezési, erdő és mezőgazdasági, valamint kataszteri térképekre tagolódik, amit nem nagy számú nyomtatott anyag egészít ki. Az első állag legkorábbi darabjai Fabricius határ-ábrázolásai, a legszebbek pedig a falvak vagy puszták teljes határát bemutató mezőgazdasági és birtoktérképek. A második állagban a 19. század második felében és a századfordulón keletkezett birtokrendezési térképek kaptak helyet, melyek első része a jobbágyfelszabadítás során készült és az új birtokviszonyokat rögzíti. A harmadik állagot a kataszteri térképek jelentik, melyek zöme az 1880-as években keletkezett, s melyek között az egyes uradalmakra vonatkozó szelvények szinte hiánytalanul megtalálhatók. Külön állagba kaptak besorolást az erdőtérképek, míg az ötödik fő egységbe tartoznak az 1920 után készült gazdasági térképek, melyek - szinte kivétel nélkül az elcsatolt községeket és pusztákat ábrázolják.