F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Budapest, 1992. Magyar Országos Levéltár. (Levéltári Módszertani Füzetek 15.) (Keresztessy Csaba)

Szemben a prímási levéltárban őrzöttekkel, a Kalocsai Érsekség Gazdasági Levéltárában 80%-ban a mai országterületre vonatkozó rajzok találhatók, szám szerint 826 tétel. A főegyházmegye területe Bács-Bodrog, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyékre terjedt ki. A térképtár három nagy egységből épül fel. Az első részhez a feudális kori térképek tartoznak, a második és harmadik között 1918 jelenti a korszakhatárt, a tárgyi állagban a térképek - 1850-től - vegyesen fordulnak elő. Az érsekségek közül utolsóként az Egri Érsekség térképgyűjteményét vizsgálja a szerző, mely 258 egységet foglal magába. A gyűjtemény két részre tagolódik, 169 tétel a gazdasági levéltárhoz tartozik, a többi az egyházkormányzati levéltárban található. Közülük az előbbi az értékesebb. Első darabja egy 1735-ből való határtérkép. Az érseki gyűjteményekkel ellentétben a püspöki levéltárakban alig található érdemi mennyiségű térképanyag. Ennek oka egyrészről az egyházmegyei határok többszöri megváltozása, másrészről a gondatlan kezelés, valamint a kamarai tisztségviselők tevékenysége. Ez utóbbi során sok régi térkép került a központi gyűjteményekbe A legnagyobb birtokkal a veszprémi püspök rendelkezett, mégis igen kevés rajz maradt fenn a levéltár őrizetében. A viszonylag gazdag nyomtatott anyagon kívül mindösszesen 15 kéziratos egység és 2 kataszteri litográfia alkotja a gyűjteményt. Nem jobb a helyzet a többi püspöki levéltárban sem. A káptalani levéltárak gyűjteményeinek gerincét a birtokszerzéssel, jobbágyfelszabadítással kapcsolatos dokumentumok adják. A térképek elhelyezése - legtöbbször - a települések nevének betűrendjében történt. A szerző megállapítása szerint a káptalani levéltárak közül Pécsett találjuk a leggazdagabb térképanyagot, szám szerint 541 tételt, de részletes ismereteket szerezhetünk a többi gyűjtemény kialakulásáról, az egyes káptalanokhoz tartozó birtokok területi változásairól, valamint az ezeken dolgozó térképészek munkásságáról is. Dóka Klára a gyűjtemények ismertetését a rendi levéltárak térképeinek bemutatásával zárja. Köztük a legnagyobb a pannonhalmi bencés gyűjtemény, melynek 557 tétele négy fő egységre van bontva (törzsanyag, utólag kiemelt térképek, a családi és a gazdasági levéltár térképei). Valamennyi állagban találhatók rajzok a kisebb apátságok területeiről is, azonban e dokumentációk korántsem teljesek. A piarista rend levéltára 197 térképet őriz, melynek nagyobb része nyomtatott térképeket tartalmaz a 17. század végétől az 1940-es évekig. Az Országos Levéltár őrzi az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok térképanyagát. A 84 tétel mindegyike a 18 századból származik és határtérképekre, valamint mezőgazdasági ábrázolásokra oszlik. A protestáns levéltárak térképgyűjteményeiben - a szerző megállapítása szerint igen kis számú kéziratos térképet őriznek, s jobbára azok is térképkiadványok, illetve azok egyes lapjai, így jelentőségük csekély. A református térképanyag - a birtokok kicsiny volta miatt - elsősorban az iskolákhoz, közülük is leginkább az egyházkerületek székhelyén működő kollégiumokhoz kapcsolódik. Ezek mellett meg kell viszont említeni a személyi irathagyatékok között föllelhető számos térképet, melyek között szép számmal találhatók katonai, vagy egy-egy külföldi városról, esetleg országról készült rajzok. Az evangélikus levéltárak összesen 122 darab térképet őriznek.