F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Nemzetközi folyóiratszemle. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, Burgen und Schlösser, Die alte Stadt, Die Gartenkunst (Droste Balassa Zsuzsanna)

A 25-34. oldalakon a Regensburg melletti Lochban található barlangvár leírását, építéstörténetét (Die Burgruine Loch bei Regensburg) olvashatjuk Dieter SchwaigerïôX. Barlangvárakat főként az Alpok vidékén (Svájc, Ausztria, Dél-Tirol, Szlovénia) találunk. Dél-Németországban csupán kettő van. Ezek egyikét mutatja be a cikk. A hatszögletű építmény közvetlenül a sziklafal lábához épült. A sziklafalban több természetes barlang húzódik meg, s a vár különlegessége éppen abban áll, hogy a lakófunkciójú helyiségeket ezekben a barlangokban alakították ki. Erről tanúskodnak a falmaradványok, a fűtésre utaló nyomok. A legnagyobb helyiség egy 3,5 m magas dongaboltozattal fedett volt. Ma csupán a falak töredéke van meg, és egy közel 22 m magas öregtorony. A vár építése a Rammelsteiner család felemelkedésével függ össze, akik kóbor lovagokból vagyonos, vezető földbirtokos pozícióba kerültek, mégpedig a környéken található érc feldolgozásából származó vagyonuk segítségével. E történelmi adatok és a falazástechnika alapján a 14. század első felére tehető a vár építése. A Rammelsteiner család kihalásával a 16. század végén elmúlt a környék virágkora, és a vár is lassú romlásnak indult. A 35-39. oldalakon található cikknek - Andrej Zmegac: Die kroatische Burg Veliki Tabor (Veliki Tabor vára) - magyar vonatkozása is van. 1502-ben Corvin János a Rátkai családnak ajándékozta Tabor várát. Mivel a meglevő erődítés nem felelt meg az új tulajdonos igényeinek, ezért építtetett egy új várat, ez volt Veliki Tabor. Kb. 60 km-re Zágrábtól, egy 390 m magas domb platóján áll a vár. A platót valaha körben fal övezte. Ez kötötte össze az elővárat, melyből csupán egy ötszögletű torony maradt fenn és a tulajdonképpeni várat. Ez egy központi épületből áll, melyet egy fal vesz körül négy erőteljes, zömök, félkör alakú toronnyal. Az építészeti elemek késő gótikus és reneszánsz stílusjegyeket hordoznak. Ugyanígy funkciójában is átmenetet képvisel egy középkori koncentrikus erődítmény és egy reneszánsz belsőudvaros, négyszárnyú palota között. A vár a cikk írása idején, 1992-ben tulajdonos nélkül várt egy, már rendkívül időszerű kutatásra, restaurálásra, újrafelhasználásra. A Die alte Stadt egy várostörténettel, városszociológiával és műemlékvédelemmel foglalkozó, negyedévenként megjelenő folyóirat. E témák szakembereinek munkaközössége adja ki a Kohlhammer kiadó közreműködésével. A/5-ös formátumú, egy szám kb. 100 oldal terjedelmű. Viszonylag kevés fekete-fehér fotó illusztrálja a szöveget. A szerény külső mögött rendkívül érdekes, tematikusán válogatott, szerkesztett cikkek állnak, 4-5 hosszabb, néhány rövidebb tanulmány és bőséges könyvismertetés. Magyarországon a Budapesti Történeti Múzeum könyvtárában olvasható. Az 1993/3-as, általam ismertetésre kiválasztott számot a víz és a város témának szentelték a szerkesztők. 1993 tavaszán a Die alte Stadt munkaközössége egy nemzetközi konferenciát szervezett, melynek központi témája volt ez. A konferencia anyagából válogattak a folyóirat következő számába. A 189—206. oldalakon az első tanulmány Günter Garbrecht: Die Wasserversorgung geschichtlicher Städte (A történelmi városok vízellátása). 6000 éve, mióta nagyváros létezik, a vízellátás problémája is újra és újra fölvetődik. Bár a régészeti, történeti kutatás ezt nem hangsúlyozza eléggé, a városlakókat már a legkorábbi időkben meglepő ötletességre, mérnöki találékonyságra, a templomok, színházak, királyi paloták építkezéseivel azonos teljesítményre kényszerítette a letelepüléskor még sokszor nem