F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Régi építészeti emlékek kijavításáról és helyreállításáról. J. E. A. Scheigertől

és sajnos olykor padlásait és lomkamráit, nagy bőségben fog ilyeneket találni. - Ezek jelentékeny részeket adhatnak a tervekhez, különösen, ha tudjuk őket használni, s erre a gyakorlat hamarosan megtanít. 3) [Az épületeket] egyszerűen, de hűen javítsuk ki. Aki tiszteletben tartja az első szabályt, ez utóbbit kétségkívül könnyen be tudja tartani. Számolni kell itt azzal, hogy némely dolgok papíron úgyis szegényesebben néznek ki, mint a friss, szabad természetben, tussal megrajzolva és színezve rosszabbul, mint kőbe faragva. Tehát főleg a díszítményékkel való agyonzsúfolástól kell óvakodni. 4) Óvakodni kell attól, hogy olyasmit tervezzünk, ami a régi falakat gyengítheti. - Az épületek, amelyek évszázadok hatalmával, s mi több, emberi beavatkozásokkal dacoltak, többé vagy kevésbé, s különösen alapfalaikban meggyengültek. Ezért mindig veszélyes és gyakran káros minden körültekintés nélküli ablaknyitás, ajtótörés, nyílásvágás, s egyébként is vétek az első szabály ellen. De ha jó okból mégis ilyesmihez akarunk kezdeni, helyettesítsük azonnal az elbontottat betoldással vagy a téglafal, támpillér stb. vastagításával. 5) Ne romboljuk a régit a szükségességen túl. Jóllehet egy ilyen kezdet és a kijavítás szándékának ellentmondása nyilvánvaló, mindazonáltal gyakran történik, sőt bizonyos okkal. Mert vagy túl gyengének tartottuk a régit ahhoz, hogy továbbra is ellenálljon az idő ostromának, vagy éppenséggel valami újat akartunk látni azon a helyen, vagy nem tudtuk, hogyan javítsuk ki a régit, így inkább leromboltuk. Az első ok az egyetlen, amely bizonyos esetekben elfogadható. Mégis alaposan fontolóra kell venni, hogy elődeink kitűnő építés technikáját tekintetbe véve, nem lehet-e néhány vödör malterral vagy egy könnyű pillérrel némelyik összeomlással fenyegető falazat életét még egy pár évszázaddal meghosszabbítani. Ahol azonban fenyegető a veszély, vagy éppen a közeli összeomlás világos jelei mutatkoznak és a fent említett eszközök nem elegendőek, ott az új tervben javasoljuk [a szóban forgó falazat] eltávolítását, s hamarosan azt is megmondjuk, ehhez mikor fogjunk hozzá. Egy másik ok, amely az utóbb időben történt némely pusztításokat megbocsáthatóvá kellene hogy tegyen, az a [törekvés] volt, hogy egy kastély valamely [addig] ép részének festőibb kinézetet adjanak, vagy a kilátást akadályozó részt eltávolítsák. Az előbbi nevetséges, mert megengedem, hogy Stahremberg romjai pl. festőibb kinézetűek, mint a bécsi általános kórház, amihez természetesen a [két épület eltérő] fekvése is hozzájárul, mégis bizonyosan messze festőibb lenne Stahremberg épen fennmaradt vára, mint amilyenek [most] elhagyatott csonkjai. De általában is a kedvtelés a hasznosságnak, a tájképileg festői a történetileg fontosnak, röviden a pusztítás a javításnak kell, hogy teret engedjen. c) A fennálló épület védelme Ha teljesen tisztában vagyunk az elvégzendő munkálatok tervével, de a kivitelezést nem tudjuk azonnal megkezdeni, gondosan védeni kell a fennálló épületet a szomszédos vandálok rabló kezeitől, akik általában utolsó és legalaposabb támadás-