F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

HÍREK - ICOMOS konferencia Sri-Lankán (Klaniczay Péter)

Kirándulásunk következő nagy állomása Anuradhapura, az ősi főváros, ahol kb. i.e. 500-tól mintegy 1400-ig uralkodtak a szingalézek. Az ásatások szerint a város nagyon rendezett volt, de nem rendelkeztek szabályos alaprajzi rendszerrel. Ugyanakkor a fejlett kereskedelem jeleként kitűnő utak léteztek az országban. Az ásatások nyomán, ebből a hatalmas királyi székhelyből mára csak az olyan szilárdabb építmények maradványai kerültek elő mint a paloták, szentélyek, síremlékek romjai. Az egyéb épületek, lakóházak, amik végülis a várost alkották, mivel fából és agyagból készültek, elpusztultak. A város mintegy 52 km

2 területen feküdt, egykori lakossága több tízezerre tehető. Legfényesebb időszakában Tibettől a Sárga tengerig terjedt a befolyása. A király egy rendkívül gazdagon díszített csaknem ezerszobás palotában élt. A királyi központ elvesztése után, mintegy kétszáz évig még kísérletet tettek egyes épületek felújítására, de a rákövetkező nyolc évszázad során túlnyomórészt magára hagyták, kivéve a szent megvilágosodás emlékét idéző Bo-fa körüli szentélyt, a Sri Moha Bodhit. Ez ma a világ legöregebb fája, több mint 2000 éves. Folyamatosan őrizték a szerzetesek generációi. Ma a hatalmas fa egyes ágait biztonsági alátámasztások védik a letöréstől. Csak a 19. század elején kezdett érdeklődni a romok iránt egy fiatal angol funkcionárius, a saját költségén szervezve meg egy expedíciót. Hivatalos formában csupán a század végén indultak meg a feltárások. A romterületen és környékén új város kezdett kialakulni a századfordulón. A számos sztúpa, királyi palota, szentélyek, szerzetesi kolostorok közül ismét csak néhány közelebbi megismerésére jutott idő. A múlt század végén az egyik sztúpát restaurálták, s így feltehetően - közel eredeti megjelenésben láthattuk (6. ábra). Érdekes volt - didaktikai szempontból - legalább egyet eredeti formájában látni, hiszen a sok lepusztult téglafelületen hófehér sima vakolatréteget figyelhettünk meg, nagyon gondos profil megmunkálással. Természetesen a most folyó ásatásoknál a mai, nemzetközileg elismert romkonzerválási és bemutatási eljárásokat láttuk, érzésem szerint igen magas színvonalon. Ez érthető, hiszen a pénzügyi segítség mellett igen komoly a szakmai asszisztencia is. A világ egyik legnagyobb építményeként számontartott sztúpa található a Jetavana kolostor területén. Óriási méretei miatt, amelyet csak néhány piramis szárnyalt túl (122 méteres magasság, 113 méteres átmérő, 8 méter magas tégla talapzat) még így, lepusztult állapotában is impozáns, messziről magára vonja a figyelmet (7. ábra). Jelenleg a lábazat és a talapzat konzerválása, rögzítése folyik. Valószínűleg csak a kedvünkért, de egy pálmalevelekből és ágakból készített kis építményekben kiállították a felmérési és helyreállítási terveket is, amelyeket kérésünkre ifjú régészek és technikusok elmagyaráztak. A sztúpán és a királyi palotán kívül a területen különböző szerzetesi egységek, ún. „képház", vagyis szentély és „relikviaház" található még. Megfigyeltük, hogy a kőelemeket az anastylosis módszerével illesztették a helyükre, (az oszlopokat nem is minden esetben állították függőleges helyzetbe) majd egyszerű eszközökkel rögzítették. A hiányzó párkányrészeket kő helyett előbb az eredetihez hasonló profilozású téglával pótolták, később ezt fokozatosan elfogyasztva jelzésszerű kiegészítést alkalmaztak. Az új téglák mindegyikében - megkülönböztetésül - a WMF (WORLD MONUMENT FOUND) monogram látható. Igen érdekes az egyik szentélynél a lepusztult tégla falmag konzerválási technikája, ugyanis a védelem és az értelmezhetőség miatt a magasítást minimális síkbeli eltolással