F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Régi építészeti emlékek kijavításáról és helyreállításáról. J. E. A. Scheigertől

Az egyedül álló emlékekről Egyedül álló oszlopok, keresztek, határjelek stb. a leggondosabb fenntartást igénylik, mert különösen az országutak mentén, fokozottan vannak kitéve a rombolási kedvnek. Először is talapzatukat meg kell tisztítani a törmeléktől és földtől, felső részüket pedig a mohától, fűtől és más piszoktól, a hiányzó részeket műkőből hűen ki kell egészíteni, az elrozsdásodott kapcsokat kijavítani, azután az egész felületet valami zsíros anyaggal átkenni. Minthogy egy ilyen anyagra más restaurálásoknál is gyakran szükségünk van, nagyon jó lenne, ha a leggondosabb vizsgálattal kinyomoznák, melyik a legalkalmasabb és legelőnyösebb ilyen anyag. - Az is előnyös, ha erős korláttal vesszük őket körül, hogy megóvjuk őket a legelő állatok és az ezekhez hasonló emberek okozta károsodásoktól. Ez alkalomból emlékeztetek arra, hogy rendkívül célszerűtlen régi kőszobrokat és díszítményeket fából készültekkel helyettesíteni, mert a [fát ilyen célra] a középkorban ritkán alkalmazták. Amennyire mellőztem eddig, hogy példákat hozzak fel, mert ezek oly könnyen vállnak gyűlöletessé, mégsem kerülhetem el, hogy a Bécsújhely melletti nagyszerű oszlop ügyét érintsem. Ez az oszlop, amely nemcsak rejtélyes módon régi évszázadokra visszanyúló eredete miatt figyelemreméltó, de szép magas formája, a részek értelmes díszítése és jeles szobrászati művei miatt is; árvábban és őrizetlenebbül áll, mint bármely másik ilyen műemlék, jóllehet ezek legtöbbjénél jóval értékesebb. Minden olyasfajta sírós érzékenykedés nélkül, amellyel hiperpoétikus lelkek minden faldarabka fölött az emberi művek múlandóságáról sóhajtoznak, az ember ellenállhatatlanul komor hangulatba kerül, ha az első, lélekemelő benyomás után, amit ez a mű a szemlélőre tesz, az egyre jobban elhatalmasodó pusztulást látja működni a művészi szoborműveken; azt, hogy kő kő után mozdul ki helyéről és hamarosan az egész össze fog omlani. - A tiszteletreméltó építőmester komolyan, merész, határozott vonásokkal kőbe faragva tekint le az oszlop alsó részéről; a teteje közelében fejedelmi pár áll a közeli Magyarország felé tekintve. Még néhány más szobormű és címerpajzs, néhány művészi oszlopfő s karcsú fiáié tekint le még jó állapotban a megdőlt csúcsról az alsó, romos részekre. Ha segítség nem érkezik, az egészből hamarosan puszta kőhalom lesz, és e nagyszerű oszlopról még ábrázolásunk sincs. Hogy oly közel áll egy népes, tehetős városhoz, és mégsem találtatik megmentő, s olyan valaki sem, aki a nyereségre való tekintet nélkül, szeretetből, rézmetszetben örökítené meg; az (igen tapintatosan mondva) legalábbis megütközést keltő, minthogy Újhely falai között nagyszámú műértő él, akik között ráadásul néhány kitűnő művész is van. Nagyon fontos a régi épületek fenntartásában vagy pusztulásában, mint már ittott többször mondtuk, a növényvilág. A falak tetején megtelepedő mohát, az alsó részeknél növő bozótost, és különösen a repedésekben oly gyorsan gyökeret eresztő lucfenyőket a festői kinézet ellenére el kell pusztítani. Egyébként is ha egy fa egy falhoz közel áll, meg kell vizsgálnunk, hogy lombja nem okoz-e nedvességet s gyökerei nem fenyegetik-e veszélyesen az alapfalakat.