F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Horler Miklós: A Bakócz-kápolna megmentése — egyház és műemlékvédelem a 18-19. század fordulóján

A szépség és a régiség mellett azonban kezdettől fogva jelen volt egy harmadik értéktényező is, amelyet az egymást követő érsekek mindvégig különösen fontosnak tartottak, és az a kápolna eszmei, szimbolikus jelentősége, az esztergomi érsekség itteni kontinuitásának jelképeként. Keresztély Ágost prímás már 1713-ban írásban is rögzítette a Bakócz-kápolna feletti joghatóságát, majd annak egyedülálló jelentőségét hangsúlyozva, utasította a káptalant, hogy gondoskodjék kijavításáról, és küldjön papot állandó szolgálatára. Megerősítette ezt Esterházy Imre prímás is 1730-ban kelt levelében, melyben ismét nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a múlt e drága és egyetlen maradványának („pretiosam illám Metropolitanae Ecclesiae nostram geminam et unicam quasi et ultimam eiusdem reliquiam") az esztergomi káptalan joghatóságában kell maradnia. 1761-ben az új prímás, Barkóczy Ferenc azzal az elhatározással foglalta el székét, hogy az érsekség székhelyét visszatelepíti ősi helyére, Esztergomba. Elhatározását azzal a jelképes gesztussal is kifejezésre akarta juttatni, hogy a pápától küldött érseki palliumot az esztergomi Bakócz-kápolnában vette át Migazzi bíboros kezéből. Röviddel beiktatása után körlevélben közölte híveivel az örömhírt, hogy Mária Terézia visszaadta az esztergomi vár területét az érsekségnek, ahol újból fel akarja építeni az elpusztult székhelyet, a mi Jeruzsálemünket („aedificentur muri nostrae Jerusalem"). Külön is kiemeli, hogy ehhez milyen nagy ösztönzést adott a Bakóczkápolna és a Porta Spesiosa, mint a múlt drága maradványai. („Vix geminum vereris magnificentiae vestigium in Porta spesiosa, et Sacello Bakacsiano supersit; quod ipsum cum peculari Divinae Providentiae Consilio servatum esse non ambigo, tum haud sane scio... an potius tempori nostro ad priscae pietatis et sacrae magnificentiae laudem, ac stúdium excitando servire debeat, mihi quidem certe in partem utramque peracres stimulos addit") Barkóczy már beiktatásának évében meghívta Isidore Canevalet, a kor neves építészét, aki az első felméréseket készítette a Bakócz-kápolnáról, és vázlattervet a restaurálására. Ezen a fennmaradt terven a régi rézkupola helyett új, kazettás kupolát rajzolt, a Ferrucci-féle oltárretablót pedig elhagyta, csak a régi menzát tartotta volna meg (49. kép). A kápolna sorsa szorosan összefüggött az új székesegyház és más épületek elhelyezésének koncepciójával, ami számos problémát vetett fel. Az új székesegyházat a romba dőlt régi helyén kívánták felépíteni, az új elrendezést azonban döntően befolyásolta a régi helyén álló kápolna. Barkóczy idejében két tervváltozat is készült. Az egyik —, amely valószínűleg Franz Anton Hillebrandt-tól származik — egy nagyszabású elrendezést tartalmaz az új székesegyház és a hozzá kapcsolódó érseki palota valamint egyéb funkciók épületeire, amely a meglévő szinten tervezi azokat elhelyezni, így a Bakócz-kápolnát eredeti helyzetében lehetett volna megtartani. A terv szerint kis folyosóval és előcsarnokkal kapcsolta az új székesegyház oldalához a kápolnát (53. kép), amelyet így eredeti bejárati nyílásán át lehetett volna megközelíteni, külön, szabadonálló épületként. A másik terv -, amelynek csupán fa-modellje (54. kép) maradt fenn - egy klaszszikus kilencosztású, centrális templomot mutat, amelynek négy kis kupolás mel-