F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Granasztóiné Györffy Katalin: A barokk templomi berendezések eredetiségének jelentősége és védelme

mermann alkotása 1749-ből. Sorolhatnánk az európai példákat, de a magyarorszá­gi barokk művészet is létrehozott egységes barokk templomtereket, függetlenül at­tól, hogy nagy szerzetesrendi, püspöki vagy kis falusi templomokról volt szó. El­térő művészi színvonalon, de megteremtették a templomtér és a főoltár között az imént felvázolt egységet. A budapesti pálos, majd egyetemi templom főoltára (41. kép) a legmagasabb színvonalon megvalósuló „teátrum sacrum", amely nemcsak a templomtérnek, mint színpadképnek a lezáró díszletfala, hanem önmagában is színpad, ahol Mária születésének plasztikusan, térben bemutatott jelenetét láthat­juk. Feltehetően Conti Lipót Antal és Hebenstreit József szobrászok közös alkotása 1746-ból. 5 Mindkettőjüknek szerepe volt a mellékoltárok egységes, átgondolt meg­formálásában és a belső tér díszítésében. A boltozat Johann Bergl által festett fres­kódísze elengedhetetlen eleme a templombelső egységes megjelenésének. A freskók állapota régóta aggodalomra ad okot, pusztulásuk a barokk térhatás megsemmi­süléséhez vezemek. A győri Szent Ignác- templom 6 mellékkápolnái 17. századi ol­táraikat és stukkóikat őrzik, de a hajóban — Paul Tróger falfestményeinek és az oldalarchitektúrát ismétlő főoltárnak köszönhetően, amelyen Johann Joseph Rössler kiváló plasztikái helyezkednek 7 el, — a barokk egység maradéktalanul érvényesül (45. kép). Sajnos itt is csak addig, amíg a falképek élvezhető állapotban vannak. A győri székesegyház északi, Mária- hajójának 1767-ben állított Mária- kegyoltárán 8 is zavartalan a barokk színpadszerűség. A pápai pálos templom centrális terében elhelyezett mellékoltárok és a „gebautes Bild" elve szerint 1745-ben készült főol­tár 9 összhangjából hiányzik az oldalfalak és a boltozatok festése, amely a kapcso­latot megteremtené az elszigetelten álló művek között. (43. kép) A novai templom­ban a belső tér egységes, egybeolvadó megjelenését az oltárretablóval együtt a szín­padi díszletfestésben ismert illuzionizmussal érték el. 10 Mindenütt a főoltáron van a hangsúly, s a főoltár megvalósításának kiemelke­dően fontos feladatát igyekeztek a legkiválóbb mesterekre bízni. A megrendelő rész­letes útmutatásai alapján vázlat, tervrajz, az oltárretablóhoz kis famodell, a szob­rokhoz agyag, fa vagy gipsz bozzetto készült. Az ikonográfiát is pontosan megha­tározták, a szerződésben részletezve, hogy milyen szentek, az oltár mely részére kerülnek. Természetesen a technológiát is írásba foglalták; márványozás, aranyo­zás, ezüstözés stb. rögzítésre került. Alig ismerünk ma is álló oltárainkhoz készült terveket. A levéltárakban fennmaradt tervek sokszor azonosítatlan templomok szá­mára készültek, vagy megvalósulatlanok maradtak. Az oltárstipessel, tabernákulum­mal, gyertya tartókkal együtt megrajzolt tervek gyakran alternatívákat is tartalmaz­nak, biverzális megoldásúak (44. kép). Minden részletet, szobrot, faragványt feltün­tetnek. 11 A barokk oltár megszületése átgondolt koncepció eredménye. A mű létrejöttével kapcsolatban felvetett néhány gondolat után röviden, váz­latszerűen szeretném bemutatni, hogyan változott a barokk oltár és belső tér meg­ítélése a 18. századot követően. A felvilágosodás és a klasszicizmus térhódításával az 1790-es évektől kezdve a barokk túlzó pompája, színessége, mozgalmassága, illuzionizmusa ellenérzést vál­tott ki az egyházi emberekből és hívekből. Az érzékek és az érzelmek rabul ejtése a templomban ellentétben állt a kor ízlésével és vallási gyakorlatával. II. József 1784-

Next

/
Thumbnails
Contents