F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Lővei Pál: Egyházi személyiségek a magyar műemlékvédelem történetében

Ipolyi Arnold akkor került kapcsolatba a műemlékvédelemmel, amikor a 19. század közepén az egész osztrák birodalom, így Magyarország és Erdély műemlékeinek védelmére is életrehívott, bécsi székhelyű „Kaiserliche und königliche Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale" 1856-ban konzervátorai közé választotta, hogy mint zohori plébános segítse a bizottság munkáját a Pozsony környéki területen.

1 A Central-Commission megbízásából már a következő évben bejárta a Csallóköz falvait; a felkeresett műemlékekről németül és magyarul egyaránt megjelentetett könyve a magyarországi műemléki topográfiák ősének tekinthető. Hamarosan további észak-magyarországi területek felmérésére is sort kerített, és ennek az anyaggyűjtő munkának a szűkebben vett műemlékvédelmen túlmutató fontosságát mutatja, hogy hamarosan megszülethettek Ipolyi — és az ország — első összefoglaló, középkorral foglalkozó, művészettörténeti tanulmányai, akadémiai előadásai — Magyarország középkori építészetéről, ötvösségéről, szobrásza tárói, festészetéről. Ipolyi munkásságának, közbenjárásának is köszönhetően 1872-ben megalakult a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, amely a műemlékek fenntartásáról szóló 1881. évi törvény hatálybalépésével, 1882-ben a Műemlékek Országos Bizottságává alakult át. Ipolyi a bizottságnak annak megalakulásától rendes tagja volt, egészen 1886-ban bekövetkezett haláláig. Ezidőtájt (1871-től) már besztercebányai püspök — székvárosáról alapos levéltári kutatásokon alapuló, ma is aktuális „művelődéstörténeti vázlatot" írt, a gótikus plébániatemplomnak monográfiát szentelt. Személyével, munkásságával halálának századik évfordulóján az esztergomi Keresztény Múzeumban emlékülés foglalkozott, amelynek kötetbe gyűjtött tanulmányai 1989-ben jelentek meg.

2 A triász másik egyházi személyisége a bencés szerzetes-tanár Rómer Flóris volt. 1859-ben választotta a bécsi Central-Commission magyarországi levelezőjének. Ugyanebben az évben folytatásokban, majd éppen Ipolyi javaslatára 1860-ban nagy sikert aratott — két kiadást is megért — kötetben adta közre a Bakony vidékén tett utazásairól írott beszámolóját. Alig három évtized alatt cikkek, tanulmányok százait jelentette meg, köztük régészeti, műemléki, történeti, kodikológiai, helytörténeti témájúakat egyaránt. Sorozatban számolt be Zala megye műemlékeiről, „A régi Pest" címmel monográfiát írt, ő állította össze Magyarország középkori falképeinek első korpuszát. A Műemlékek Ideiglenes majd Országos Bizottságának ő is alapító rendes tagja volt egészen 1889-ben bekövetkezett haláláig.

3 Ipolyi és Rómer munkássága közismert, bár egyes műveik újrakiadása, Rómer kéziratos hagyatékának feldolgozása és közreadása igen fontos feladata a közeljövőnek (Rómer Hórts kéziratos úti jegyzetfüzeteinek

4 jegyzetelt kritikai kiadása Valter Ilona jóvoltából, a Soros Alapítvány támogatásával már folyamatban is van.) A MOB a következő időszakban sem maradt egyházi pályán tevékenykedő tag nélkül. Czobor Bélát 1889-ben nevezték ki az 1888-ban elhunyt Henszlmann Imre utódjává, a bizottság előadójává, posztját 1904-ig, haláláig betöltötte.

5 Ipolyihoz és Rómerhez hasonlóan ő is a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, egy időben a nagyváradi püspöki papnevelő intézetet igazgatta és ugyanott az egyházi archaeológiát tanította, 1880—1887 között az „Egyházművészeti Lap" szerkesztője, a millenniumi kiállítás történeti-művészettörténeti részlegének egyik rendezője. Ha-