F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása

kednek, s csak ezeken nyugszik a kötőgerendákra épített fedélszék. A tetőtér déli falán látszik a két, kővel és téglával befalazott, csúcsíves ablakkeret. A hajó és a szentély csatlakozásánál — az 1969—1972-es felújítás során — a diadalív fölött vasbeton gerendát építettek be a hajófalak összekötésére. A szentély téglaboltozata fölött, a félkörívben magasított kőfalakon nyugszik a középkori szerkezetű, ma rossz műszaki állapotban lévő fedélszék. A téglaboltozat bemélyedéseit valamint a hajó deszkaborítását vastag rétegben ágakból, elhullt madarak tetemeiből álló szemét borítja. A nyeregtető cserépfedésén, az elcsúszott cserepek helyén több kisebb-nagyobb nyílás látszik, miattuk és a hiányzó kúpcserepek miatt a tetőszék számos gerendája már korhadásnak indult. A templom általános állapota aggasztó. A gótikus szentélyboltozat bármikor beomolhat. A talajvíz szivárgása miatt a hajó és a szentély falai igen magasan nedvesek. Nagyobb esőzéskor vízben áll a deszkapadló is. A többszöri átépítés továbbá a kisebb-nagyobb mértékű földrengések nyomán történő talajmozgás miatt súlyos károk keletkeztek a templom egész épületén. Műemléki kutatás A templom előzőekben ismertetett rossz műszaki állapota indokolttá és szükségessé tette a sürgős beavatkozást. így került sor a Történelmi Műemlékek Bukaresti Igazgatósága megbízásából, 1991—1992-ben a sepsiszentgyörgyi AX cég építészeinek épületkonszolidáló tervezési- és a marosvásárhelyi C. R. cég szakemberének falfestmény-konzerváló munkálataira. Ezt megelőzően természetesen falkutatást kellett végezni a szentély valamint a hajó külső és belső oldalain. Egy teljes falkutatás és régészeti ásatás szükséges feltételei hiányoztak, így csupán az elvégzett részleges kutatásról számolhatunk be. Mivel Pál Péter falképrestaurátor megbízatása falkutatásra is szólt, 1992 augusztusában és szeptemberében, miközben a szentély boltozatfestményeinek rögzítése folyt (8. kép), az oldalfalak vizsgálatára szintén sor került.

68 Ismerve már a szentély északi falán Huszka József által 1886-ban feltárt, és később visszameszelt falképeket (18. kép), ezek kutatása egyelőre szükségtelen volt, csupán a festett falfelület azonosítását végeztük el. Az újabb vizsgálat a többi falfelületen történt. A szentély északkeleti falán, a karzat járószintje fölött, festett réteg bukkant elő. A mészréteg részleges eltávolítása után a festett réteg a karzat járószintje alatt is folytatódott, itt került elő egy befalazott, a 15. század végére tehető, helyi mester által kőből faragott, kisméretű, csúcsíves szentségtartó fülke (21. kép). Mivel a karzat a további kutatást lényegesen akadályozta és sem jellege sem funkciója nem tette szükségessé megőrzését, lebontottuk. így azután nemcsak lehetségessé vált az általa takart falfelületek kutatása, de azt is felmérhettük, hogy a karzatépítés során milyen mértékben károsodtak a később előkerült falképek. A karzat középső tartópillérének lebontásakor egy gótikus kőborda darabot találtunk, amelynek profilja megegyezik a szentély boltíveinek bordáival. Feltételezhető, hogy