F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása

a szentéllyel egy időben épült, később azonban lebontott sekrestye boltíveinek egy darabjára akadtunk. A karzat eltávolítása után a szentségfülke körül egy szépen megkomponált falképegyütttes tárult elő: Antiochiai Szent Margit legendájából az a jelenet, amelyben a szent ember képébe öltözött ördögöt „... fejénél megragadja..."

69 Ez a szentségtartó fülke fölött helyezkedik el, a szintén festett fülkét pedig két imádkozó szent képe veszi körül. Mindez szürkészöld, fekete, világoszöld és piros színekben megfestve. A restaurátor véleménye a festés technikájáról, továbbá a szentségtartó fülke stílusvizsgálata arra enged következtetni, hogy ez a szellemében egységesnek mondható kompozíció a 15. század nyolcvanas, kilencvenes éveiben készülhetett. A gótikus szentély falain több, összefüggő falképet nem találtunk. Bár az említett falképeket hordozó vakolatréteg a szentély falain végigsimul, tehát az egész felület elő volt készítve festésre, minden jel arra mutat, hogy a templom e részének freskókkal történő kifestésé sohasem fejeződött be. A hajóban végzett falkutatás meglepő eredményeket hozott, bár eddigi ismereteink alapján csakis a déli és az északi falak vizsgálatára gondolhattunk. A déli kapu és a diadalív közötti falfelületen, több réteg vakolat és meszelés alatt húzódott meg a sisakos, pajzsos, kezében lándzsát tartó Szent György lovag képe (1516-17. kép). Nagyobb felület kibontása, letisztítása után láthatóvá vált, hogy az ajtó kváderkő keretétől egészen a diadalívig húzódik a festett vakolatréteg. A kép alsó része teljesen elpusztult a fal nagy nedvessége miatt, de a többi rész is megsérült akkor, amikor pikkézéssel rögzítették a freskós felületre az új vakolatot. Ennek ellenére még így is jól azonosítható Szent György legendájának az a jelenete, amikor a lovag a sárkánnyal küzd. Mögötte, a vár bástyáján áll a király és a megmentett királylány (14. kép). S hogy semmi kételyünk ne maradjon a hős kilétéről, hatalmas alakja körül ott látható a festett felirat: „ScT G E O R G I U S". 70 A déli kapu és a hajó nyugati fala között, a Szent György- jelenet magasságában nem találtunk falképnyomokat. Viszont, mielőtt az északi falon is megkezdtük volna a kutatást, a Szent György-ábrázolás keretdísszel lezárt regisztere fölött újabb festésnyomokat leltünk egy későbbi vakolatrétegen. E téglapiros színű, liliom motívum, bár nem bontottuk ki a falak teljes hosszúságában, minden valószínűség szerint füzérdíszként húzódik végig a festett, kazettás mennyezet alatt, a hajó déli és északi falán. Késő barokk jellegénél fogva a 18. századra datálhatjuk.

71 A hajó északi falának kutatását a karzat járószintjének magasságában, az északi és a nyugati fal találkozásánál kezdtük, miután itt is megtaláltuk az említett liliomos füzérdísz töredékeit. A füzérdíszt hordozó, sok helyen cserépdarabokkal kitöltött, vastag vakolatréteg mögül a Szent László- legenda jól ismert ikonográfiái programját pontosan követő képsor bontakozott ki.

72 Mivel a széles regiszteren megfestett falképciklus vakolatrétege igen rossz állapotban van, csak arra szorítkoztunk, hogy megállapíthassuk, mekkora felületre terjed ki a képsor. A közeli, bögözi Szent László-ciklushoz hasonlóan a legenda első két jelenete, a „vár-jelenet" és a „kivonulás" itt is a hajó nyugati oldalán indult.

73 Dállyán viszont a torony beépítésekor a nyugati fal szinte teljesen elpusztult, csak a karzat járószintje alatt megmaradt faltöredék őriz festés-