F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása
A templom története A falu nevének legkorábbi említése az 1333-as pápai tizedjegyzékben történt. A következő évben, 1334-ben újra bejegyezték: „item Clemens sacerdos de Daya solvit II. banales antiquos". 16 Tehát, mint ahogy Dávid László is utal rá: „A szerény jövedelmű plébániának a pápai tizedjegyzékbe való beírása idején ez a templom már állott". 17 Az első, 1333—1334-ben készült pápai tizedjegyzék Udvarhelyszék vidékén — amely egyházszervezési szempontból a telegdi archidiakonátus erdőháti kerületét és a fehérvári főesperesség Sepsi kerületének egy részét, a Bardóc-szék vidékére eső plébániákat foglalta magában — mintegy negyven jól azonosítható falut nevez meg. 18 Ugyanakkor a pápai tizedjegyzékben pontosan nem azonosítható falvak helységnév-vizsgálata során Dávid László megjegyzi, hogy „a XIV. század első harmadában ... még óvatos becslés mellett is legalább ötven templom meglétével számolhatunk, s nyilván már akkor voltak olyan filiák, amelyek az anyaegyház templomát használták.'' 19 A templom építésére, átépítésére vagy az esetenkénti javítási munkálatokra az épület egyes részletein feltüntetett évszámok és belső dekorációs elemek utalnak a legközvetlenebb módon. Ezen kívül számos információt őriznek a megmaradt 17. századi vizitációs jegyzőkönyvek, de még inkább a 18. század végétől napjainkig vezetett egyházgyűlési, presbitériumi jegyzőkönyvek és számadások. A mindmáig ismeretlen titulusú templom építését Dávid László a 13—14. század fordulójára teszi, kormeghatározónak a „csúcsíves, kora gótikus déli ajtókeretet" és az „eredetileg tárnok nélkül épült két hajófal"-at említi. 20 Virgil Vataçianu csupán a szentély érett gótikus építészeti elemeit figyelembe véve, a templom építését a 15. század első felére datálja. 21 A templom középkori építéstörténetére vonatkozó, eddig is ismert kormeghatározó támpontként figyelembe kell még vennünk: az északi hajófal külső, Szent Kristófot ábrázoló falképeit (az első réteg 14. századi, a második réteg 15. századi) 22 ; a Huszka József által, a szentélyben föltárt, majd visszameszelt, 15. századra datált falképtöredékeket (18. kép) 23 ; a hajó déli falán, a padlástérben látszó két gótikus ablakívet (15. század vége — 16. század eleje) és nem utolsósorban a 15. század végén — 16. század elején végbement szentélyátépítést és boltozatfestést (6-7. kép). 24 Időrendben folytatva a templom épületén feltüntetett évszámokat, a következő építés történeti adatok állnak még rendelkezésünkre. A szentély keleti falán az 1624es évszám a templom e részén végzett javítási munkálatokra utal. A hajó kazettás, festett famennyezete a középső tábla felirata szerint 1630-ban készült: „...Aedificatum est hoc lacunar in anno salutis 1630 die XIX Novembris A templomot körülvevő kőkerítés nyugati oldalán egy feliratos kőtábla jelzi a kőfal építésének dátumát: „Ex fundamento aedificat sub curat. Torna Gergely Anno 1774". Nagyobb javítási munkálatokra utal a szentély belső, keleti ívmezőjében, a barokk stukkódísz levélkoszorújában a következő felirat: „Renovatu Anno 1794 Temp. Aedilis Mosis Gergej." A 19. századi valamint a 20. századi állagmegőrző munkálatokra utalnak
