F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

HÍREK - Műemlékvédelem Alsó-Szászországban — Egy tanulmányút tapasztalatai (Tamási Judit)

MŰEMLÉKVÉDELEM ALSÓ-SZÁSZORSZÁGBAN — EGY TANUL­MÁNYÚT TAPASZTALATAI Az alsó-szászországi Tudományügyi és Kulturális Minisztérium (Niedersächisches Landesministerium für Wissenschaft und Kultur) meghívásának köszönhetően 1992. december elején négy-négy magyar műemlékes és múzeumi szakembernek nyílt le­hetősége arra, hogy öt napon át a helyszínen tanulmányozza a neki megfelelő szak­terület ottani tevékenységét, intézményrendszerét, törvényi, pénzügyi és személyi kereteit, illetve feltételeit. Az OMvH munkatársai közül Horváthy Judit és Arnóth Ádám (Műemlékfelügyeleti Igazgatóság), valamint Tamási Judit és Lővei Pál (Tudo­mányos Főosztály) vettek részt a tapasztalatcserén. Vendéglátóinkat már korábbról elég szoros kapcsolat fűzi Magyarországhoz, így tudták, hogy a magyar műemlékvédelem korántsem jár gyermekcipőben. Ugyan­akkor helyesen ismerték fel, hogy a piacgazdaságra történő áttérés új, másfajta ki­hívásokkal szembesíti a hazai szakembereket. A tanulmányút rendkívül logikusan felépített programjából azonnal kiderült: szervezői azt tűzték ki célul, hogy meg­mutassák a magyar kollégáknak, miként működhet az állami műemlékvédelem (il­letve múzeumügy) alapvetően magántulajdonosi viszonyok között. A választott módszer különböző cselekvési, szervezeti és együttműködési modellek megismer­tetése volt, amelyhez az egyes bemutatott épületek csupán illusztrációul szolgál­tak. A Német Szövetségi Köztársaságban a műemlékvédelem tartományi hatáskör, így az egyes tartományok gyakorlata között értelemszerűen eltérések tapasztalhatók. Al­só-Szászországban 76 000 objektum esik műemléki védettség alá; mivel egy jelen­tős hányaduk régészeti lelőhely, ez mintegy 40 000 „épített" műemléket jelent. A műemlékekkel kapcsolatos tevékenység törvényi kereteit az 1978-ban elfogadott mű­emléki törvény szabja meg, amely a műemlékvédelmet és -gondozást alapvetően közügyként, állami feladatként definiálja, megvalósítása során azonban a tartomá­nyi és helyi hatóságok, az önkormányzatok, a tulajdonosok és a különböző erre szakosodott társadalmi szervezetek szorosan együttműködnek. A védendő objektu­mokat a törvény a kulturális emlék (Kulturdenkmal) összefoglaló fogalommal határozza meg, és érti ezen mind az épületeket (Baudenkmal), mind a régészeti emlékeket (Bodendenkmal), mind pedig az ingóságokat (bewegliches Denkmal). A nálunk megszo­kott, a műeméki védettségtől elkülönülő régészeti védelem tehát ott nem ismert, és ennek megfelelően múzeumi törvény sem létezik. A műemlékké nyilvánítás Alsó-Szászországban deklaratív jellegű: elég hozzá, hogy az adott épület a műemléki törvény hatálya alá essék, illetve a törvény kö­rülírja, mi tekintendő műemléknek — ellentétben például Baden-Würtemberggel, ahol a műemlékké nyilvánítás csak a műemlékjegyzékbe való felvétellel történik

Next

/
Thumbnails
Contents