F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

SZEMLE - Százegy katedrális (Bozóki Lajos)

kapcsán a következőket olvashatjuk: „A zarándokok, akik itt összegyűltek, nem a Santiago felé igyekvő mélyen vallásos vándorok, hanem a nyomorultak közül kerültek ki. A társadalom által kitaszított leprások itt remélték védőszentjüktől a csodát, a gyógyulást. Az elővárosok lepratelepein gyűjtötték össze őket, majd lándzsás lovaskatonák terelték a szerencsétlenek hadát a templom nekik kijelölt előcsarnokába, amely fölött Gislebertus timpanonja emelkedett. Ezen azonban egyáltalán nem a kegyelem, a reménység vagy az üdvözülés képét pillanthatták meg, amit az egyházi törvények egyébként is megtagadtak tőlük. A timpanon a borzalom, az Utolsó ítélet kárhozatának ábrázolása volt, a nyomorultak a túlvilágon, csakúgy, mint evilágon kilátástalan létének jelképe." (25. oldal). A Saint-Lazar templomnak azonban a 18. századig két, szobrokkal díszített kapuzata volt. A nyugati homlokzat előtt egykor temető húzódott, s a kaputimpanon ikonográfiailag ehhez kapcsolódott, az északi keresztház portálja pedig Szent Lázárnak volt szentelve, a templom tituláris szentjének, kinek földi maradványai a templom kórusában nyugszanak. Az északi kapuzat valaha nyilván Szent Lázár életét és feltámadását ábrázolta, mely hagyományosan az örök élet elérésének reménységét szimbolizálja — még az arra járó zarándokok számára is. Ami pedig az Utolsó ítéletet ábrázoló timpanont illeti, a leprásoktól az üdvözülés reményét megtagadó szerző valószínűleg megfeledkezett a timpanon bal oldaláról, a Mennyei Jeruzsálembe bejutó üdvözültekkel. Talán nem ártott volna, ha a leíráshoz mellékelték volna a nyugati timpanon fényképét is. A jó ismeretterjesztő könyv nem attól ismeretterjesztő, hogy pontatlan adatokat közöl, s legfőképpen nem attól, hogy igénytelen szöveget nyújt az ún. átlagolvasónak. Kár, hogy a gazdag külföldi kínálatból nem a megfelelő, ennél színvonalasabb kötetet találta magyar megjelentetésre méltónak a Dunakönyv Kiadó Kft. Bozóki Lajos