F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

TÁJÉKOZTATÓ - Entz Géza 1913—1993 (Hokkyné Sallay Marianne)

TÁJÉKOZTATÓ ENTZ GÉZA 1913—1993 Nehéz elhinni, hogy nincs már közöttünk és nem fordulhatunk hozzá tanácsért, nem kapunk Tőle szakmai segítséget, támogatást. Entz Géza tanár úr (76. kép) 80. születésnapján örökre eltávozott. A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán Hekler Antal professzor tanítványa volt. Történelem, latin, művészettörténet szakon végzett. Az egyetem elvégzése után a Szépművészeti Múzeumba került gyakornoknak. 1941-ben a kolozsvári egyetem könyvtárába nevezték ki, majd 1945-ben a Bolyai Tudományegyetem Művészettörténet Tanszékének vezetője lett. 1950-ben tért vissza Budapestre — Kolozsváron egyetemi szerződését nem újították meg —, és itt a Műemlékek Országos Központjában kapott munkát. Ettől az időtől kezdve nyugdíjazásáig a műemlékvédelem területén dolgozott. 1957-ben ő szervezte meg az új műemléki szervezet, az Országos Műemléki Felügyelőség Tudományos Osztályát. Az ő vezetésének idején alakult ki az a ma is élő és dolgozó „műhely", amely a tervezést megelőző építészettörténeti és feltárási kutatásokat végezte és végzi. Ehhez a korszakhoz fűződik a külföldön évekig magyar „specialitásként" számon tartott falkutatási, épületkutatási módszer kifejlesztése, amely egyrészt új fejezetet nyitott a magyar építészettörténet kutatásában, másrészt az utóbbi években Európa műemlékekben nálunk sokkal gazdagabb országaiban is alkalmazni kezdték. A műemléki kutató munka mellett Entz Géza szervezte meg és vezette a Felügyelőség képzőművészeti restaurátor részlegét. Ezzel az addig jelentéktelenebb szerepet játszó falkép, kő- és faszobrász restaurálás fontosságának megfelelő helyet kapott a műemlékhelyreállítási folyamat keretén belül. Nem volt véletlen, hogy amikor 1966-ban a Képzőművészeti Főiskolán újjáalakították a restaurátorképzést, Entz Gézát bízták meg az új, önálló Restaurátor Tanszék felállításával. Ezt a festő-, kő- faszobrászrestaurátor intézetet szintén több mint két évtizedig irányítottta. Szervezői és vezetői tevékenységén túl a magyar középkori építészettörténet, a magyar gótika kiváló kutatója volt. Érdeklődése már egészen fiatalon az erdélyi középkor felé fordult, amelyet az ott töltött 9 év nyilvánvalóan még jobban elmélyített. Tudományos munkásságából, publikációinak sorából most csupán a mérföldköveket jelentő műveit emelném ki: „A gyulafehérvári székesegyház"-at (1958), a „Gótikus építészet Magyarországon"-t (1974) és a jelenleg megjelenés, szerkesztés alatt álló, Erdély középkori építészetét feldolgozó két kötetet. Entz Géza közéleti munkássága is számottevő volt. Az MTA különböző bizottságaiban, a „Művészettörténet és Régészeti Társulat"-ban, az „ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság"-ában, a Magyar Építőművész Szövetségben dolgozott aktívan, tanított a BME Műemlékvédelmi Szakmérnöki Tagozatán.