F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - S. Lackovits Emőke: Az útszéli keresztek és szobrok egyháztörténeti jelentősége: a vallásos világnézet hordozói

tegségektől való megmenekülésért hálából és a járványok elleni védelem reményében került szobra egyes falvak köztereire például Sarródon vagy helyezték el ábrázolását Szent Sebestyénével és Szent Rókuséval együtt Szentháromság- szobrok mellékalakjaként. A falvakban természetesen ilyen nagyszabású ábrázolás kivitelezésére alig akadt példa, ezek elsősorban a városokra jellemzőek. A kisebb helységekben inkább kápolnát emeltek Rozália tiszteletére. A falvak közterein álló szobrok szerények, magányosak, hisz többségük közadakozásból készült. A közösségek vallásos életében a 18. században egyes szenteknek védelmi céllal állított ábrázolása a középkori hasonló, illetve azonos funkcióval felruházott szenteket szorította háttérbe, például Flórián Ágotát, Vendel Dömötört stb. A keresztek, feszületek állíttatói, állításuk ideje. Az alapítványok A keresztek, feszületek készíttetői magánszemélyek és közösségek voltak, akik a már fent felsorolt indítékokból állíttatták a természetes környezet, illetve az épített környezet egy-egy meghatározott helyére mind a kereszteket, mind a szobrokat. Az egyének engesztelésképpen, hálából, fogadalomból, figyelmeztetésképpen, Isten dicsőségére, míg a közösségek emlékképpen, engesztelésből, hálából, fogadalomképpen és bajelhárító, óvó céllal emeltették a kereszteket, feszületeket, szobrokat. A keresztállítás története hazánkban a középkorra nyúlik vissza, azonban a 18. századinál régebbi keresztek, szobrok a szakrális környezetben alig találhatók. A legkorábbi keresztek, minden bizonnyal európai analógiák alapján, engesztelő keresztek,

4 valamint zarándokok gyülekezőhelyei lehettek. Ezek a keresztek, ahogy utódaik is, erőt, bátorítást sugároztak az úton járóknak.

5 A keresztek azonban a kegyeleti szándék mellett a táj embere számára tájékozódási pontok is voltak.

6 A 18. században a jezsuita missziók eredményeként gyakorivá váltak a tanító célzattal állított feszületek. Szintén előfordult a bűnbánati körmenetek megszentelt keresztjeinek védelmi és bajelhárító célzattal történő felállítása (természeti csapások, határbeli, szőlőbeli kártevők ellen).

7 Tihanyból származó és más adatok is arra utalnak, hogy ez a szokás sokáig érvényben maradt.

8 A keresztek, feszületek és szobrok többségét azonban a 19. században állították. A szobrok között gyakoriak a 18. századiak (60-61. kép), míg a feszületek többsége a 19. században készült. A 20. század első felében, különösen a korszak elején intenzívnek mondható a keresztállítás szokása, amelyhez döntően hozzájárult az I. világháború. Ha az egyes községek keresztállításának történetét vizsgáljuk, nemcsak a szakrális térre és tárgyaira vonatkozóan alkothatunk képet, hanem a közösség hitéletének, adakozókészségének, anyagi állapotának is feltárul egy-egy fejezete. Az életet megrázó, befolyásoló eseményekre kaphatunk új adatokat. A Balaton-felvidék falvaiban, számbavéve az útszéli kereszteket, megállapíthatjuk, hogy készítési idejük többnyire a 19. századra esik. Tihanyban négy keresztet,