F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből III. Egy másik nagybácsi könyvtára

legalábbis, Paúr Jánost — hacsak nem tévedünk nagyot, unokaöccsét is — teljesen hidegen hagyta, nevezetesen az újabb irodalom és a politikai- vagy ha tetszik, társadalomfilozófia iránt.

18 Fejérváry érkezésével aztán, akinek „...kitűnő könyvtára volt már akkor, midőn hozzánk költözött..." nemcsak a világirodalom jeles műveinek az addig elérhetőkhöz képest hihetetlen gazdagságú tárháza

19 «jött hazhoz» Pulszkyéknak, de a szakkönyvek igazi álomkönyvtára is; "...könyvtárában megvolt Visconti, Winckelmann, Zoega, Agincourt, Cicognara..."

20 sorolja Pulszky évtizedekkel később is kapásból, nem szólva az állandó gyarapodásról és a folyamatosan érkező és újonnan megrendelt szakfolyóiratokról.

21 Ahogy Szilágyi János György összegzi: „Ha az akkori szakkönyvek számát a maiakhoz viszonyítva nézzük, Fejérváry gyűjteménye teljességben messze maga mögött hagyja legjobb mai tudományos szakkönyvtárunkat". Henszlmann Imre pedig kiemeli Pulszky Ferenchez — megint évtizedekkel később — írt nyílt levelében, „mesterünk iránti" kegyeletét kívánta tanúsítani, amikor Dobyval sokszorosíttatta Wolfgang Böhm Fejérváryt olvasás közben megörökítő arcképét (22. kép), melynek eredetijét Fejérváry a halála előtti napon ajándékozta Henszlmann feleségének. A 48-as tevékenységéért távollétében halálra ítélt Pulszky, tudjuk, nem lehetett jelen. „Miután Fejérvárynak nagy volt olvasottsága, sőt az olvasás főfoglalkozását képezte; jellemző, hogy magát olvasva arczképeztette. De volt is jeles régészeti könyvtárában mit olvasni, mert ő, a szükséges kézi könyveken kívül, ha még oly sokba került is, mindent megszerzett, mi az akkori archaeologiában fontos volt és a tudomány eléhaladását tanúsította." „Jó öregünk 1851 november második reggelén halt meg gyűjteménye körében, az én és nőm jelenlétében. Halála előestéjén még olvasta Kugler festészeti történelmét.... Te messze földön távol voltál, mégis neved volt az utolsó szó, melyet kiejtett."

22 Az 50-es évek legcsodáltabb, és immár — valószínűleg— nem elsősorban klasszika archaeológiai súlypontú magánszakkönyvtára aztán — Henszlmann és Pulszky távolléte idején — Ipolyi Arnoldé volt a zohori plébánián, amelyről Rómer Flóris is csodálattal emlékezett meg többek között Ráth Károllyal Zohoron 1859-ben tett látogatása kapcsán: „Ipolyink nem vala honn; nyájas anyjától és kedves húgától legszivesebben fogadtatván, rövid pillanatot vetettünk egy falusi pap erejét — főleg ha a javadalom oly silány és terhes mint barátunké — majdnem felülhaladó gazdag könyvtárára, és a régészetbe vágó sokféle s igen érdekes darabot tartalmazó gyűjteményeire.", majd „...a válogatott szakavatottsággal összeállított könyvtár szemlélésére indulánk. Ez több ezer kötetre terjedvén magában foglalja mind azt, mit a honi és külföldi régészet és történelem terén a mult századok érdekest hoztak, és a jelenkor kitűnőt felmutathat. Azon észszerű elrendezésénél fogva, miszerint minden munka illő helyén áll, és azon ritka tájékozási tehetség segedelmével melylyel Ipolyi bír, ezen nagy kincs tulajdonosa soha nem jő zavarba, ha szakmája akármely ágában kívánsz is tőle felvilágosítást; és a források oly bősége és változatossága mellett épen nem csoda, miszerént a világ zajától visszavonult tudós falusi pap kit viszonyai annyira helyhez kötnek, hogy alig távozhatík magányából egy pár napra, vetélkedhetik fővárosi tudósainkkal, kik az ország szivében, hol tudományosságunk minden kincsei felhalmozvák, válogathatnak az irodalom és művészet minden segédforrása-