F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből III. Egy másik nagybácsi könyvtára

Szentesi Edit BEKEZDÉSEK A MAGYARORSZÁGI MŰEMLÉKVÉDELEM ELŐTÖRTÉNETÉBŐL III. EGY MÁSIK NAGYBÁCSI KÖNYVTÁRA Van egy nagybácsi; a nagybácsi, akit a magyar művészettörténetírás története e minőségében is régóta és teljes joggal tart számon. Fejérváry Gábor ő, Pulszky Ferenc anyai nagybátyja, aki Eperjesre költözése után Henszlmann Imrét is — mondhatni — unokaöccsévé fogadta, vagy ahogy Henszlmann később szerényen írta: „ki engemet is, mint confratert in archaelogicis, kedvelt". Néhány éve kezembe került egy könyvjegyzék, — mint utóbb kiderült — Paúr János, Paúr Iván nagybátyja könyvtáráé. Ez alapján szeretném itt egy másik nagybácsi alakját felvázolni, s így — reményeim szerint — némi fényt vetni egy másik unokaöcs régiségbúvárrá válásának körülményeire. Paúr Iván (1806—1888)

1 1852-től publikál rendszeresen szakcikkeket, 1854-ben szombathelyi római feliratos téglákról olvas fel értekezést Bécsben, a császári tudományos akadémia filozófiai-történeti osztályának ülésén, mely nyomtatásban is megjelenik, s mely alapján levelezőtagjává választja őt a római Instituto di Corrispondenza Archeologica — a mai római német régészeti intézet elődje; a klasszika archaeologia akkori és mai egyik legjelentősebb intézménye. Személyes ismerősei és levelezőpartnerei sorába tartozik például Theodor Mommsen, Franz Bock, Johann Gabriel Seidl és Joseph Arneth, vagyis nemzetközileg elismert régiségbúvárrá válik. 1855-ben tudományos állás reményében „végleg" Pestre költözik,

2 s ki is nevezik a Magyar Nemzeti Múzeumhoz díjnoknak; a régiségtárban és a könyvtárban kell felváltva működnie. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják és átveszi az akadémia érem- és levéltár vezetését. A bár későn indult, de meredeken felívelő tudós-karriert hirtelen egzisztenciális döntés szakítja félbe. Még ugyanebben az évben otthagyja ezt az addig álmai netovábbját jelentő pesti állást, hogy elvállalja a Széchényi-család levéltárnokságát, s ettől fogva haláláig Sopronban él. A Széchényicsalád iratait rendezi, majd Széchenyi István írásos hagyatékát gondozza, a kiegyezés után pedig Deák-párti politikusként is élénk megyei tevékenységet fejt ki. A régiségbúvárkodást soha nem adja fel teljesen, erről tanúskodik számos ilyen tárgyú írása, «leletmentései» — az ő gyűjteményéből került a soproni múzeuméba például a Cunpald-kehely —, azután Storno Ferenccel együtt tett „régiségtani kirándulásai"

3 és mindvégig legbensőbb barátjához, Varsányi Jánoshoz írott levelei,

4 valamint például az, hogy egyik megindítója és kiadója volt a Hazai Ohnánytár-nak.

5 Már a kései «palyakezdés» alapján is joggal gondolhatunk arra, hogy ifjúságának körülményei nem predesztinálták őt régiségbúvárrá, annál inkább a herceg Esterházy-