F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből III. Egy másik nagybácsi könyvtára
család hivatalnokává lenni. 1806-ban született Kismartonban, ahol mind apja: Paúr Mátyás, mind János nagybátyja a herceg Esterházy-birtokigazgatás magas beosztású tisztviselője volt, egy másik, Mihály nevű nagybátyja pedig Nagyhöflányban plébános. Paúr Iván soproni és kőszegi középfokú tanulmányok után Pozsonyban jogot hallgat és 1831-ben szerez ügyvédi oklevelet. Ezután maga is hercegi szolgálatba áll, s négy éves segédkedés után a lékai és kőszegi uradalmak jogásza lesz. János nagybátyja saját családot nem alapított, írásos hagyatéka — és talán könyvtára is — Paúr Ivánhoz került, s az övével azután a Széchényi-levéltárba. 6 A jogi tanulmányait Pozsonyban végző Paúr János 1805-ben, a kapuvári uradalom vicefiskálisaként indult el a herceg Esterházy-tisztviselők ranglétráján, hogy viszonylag gyorsan sokra vigye; a tízes években már a herceg Esterházy-uradalmak központi igazgatóságának titkára volt, s ilyen minőségben majd húsz éven át Esterházy Miklós herceg (1754—1833) úti-kísérője is. Többször bejárta a német területek mellett Itáliát egészen le Nápolyig, biztosan volt Franciaországban, valamint legalább kétszer Londonban is. 7 A hagyaték nem sokat árul el az utazások alatt szerzett tapasztalatairól, de ne tévesszük szem elől azt a körülményt, hogy részben Miklós herceg ezen időszakban, illetve ezen utazásai alatt eszközölt műtárgyvásárlásai tették az Esterházy kép-, rajz- és metszettárat európai rangú és hírű gyűjteménnyé. 1840-ben — ha jól gondoljuk, úgy 50 éves lehetett ekkor — Paúr János megújította végrendeletét, s ennek mellékleteként egy sor, összes ingóságát lajstromba vevő jegyzéket készített. 8 Ezek közül a könyveit felsorolóval alább még foglalkozom, a többiben gazdag asztali készletek és viszonylag gazdag ruhatár mellett egy pár bútort, néhány külföldi emléktárgyat, valamint Esterházy-portrékat, köztük Miklós herceg Isabey festménye nyomán Vinzenz Georg Kininger által metszett arcképét, továbbá Tiziano Vénuszáról és Caracci-képekről készült négy rézmetszetet ír össze. 9 Az 1850-es években már biztosan, de talán korábbtól, Bécsben, a Wiedenen, azaz a Mariahilferstraße mellett volt Esterházy-palotában élt, mint nyugalmazott központi igazgató — ugyanitt állították fel ezidőtájt a képtárat —, s az utolsó hozzá címzett levél, — szinte hihetetlen — 1872-ből maradt fenn. Paúr János könyvtárának jegyzéke 10 körülbelül 650 kötetet sorol fel ábécé-rendben. Ezek között, természetesen, sok a munkájához szükséges illetve ahhoz kapcsolódó mű; számos törvénykönyv, országgyűlési határozatok, követi jelentések, tárnokjogi gyűjtemények és megyei iratok, Bergordnung, kalendáriumok, címjegyzékek, sematizmusok szerepelnek, valamint a legkülönfélébb tárgyú gazdasági munkák a „modern" pénzügyi tranzakciókhoz tanácsot adó útmutatótól a cukorgyártással, a gyümölcsfa-telepítés- és gondozással, a juhtenyésztéssel foglalkozó műveken át a vízművekről, a villámhárítókról, a gyógyforrásokról és a tűzijátékokról szólókig. Közöttük például Tessedik Sámuel Der Landmann in Ungarn-]a (Szarvas, 1784), egy 1837-es „jelentés" a Pozsony—Nagyszombat vasútvonal terveiről, valamint egy, a márványhordóknak a fahordókkal szembeni előnyeit tárgyaló traktátus. A nyilván utazásokra készülve és azok alatt használt nyelvkönyvek, nyelvtanok, szótárak (így a latin-, német- és magyarok mellett olasz-, francia- és angolok), valamint számos térkép, útikalauz, utazási útmutató volt Paúr János könyvtárában.
