F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Haris Andrea: A pápai Corvin-ház építéstörténetének kérdőjelei

egy köpenyezés miatt nem jelentkezett. A belül szegmensíves záródású fülkében ülő ablak eredetileg a szabadba nyílhatott. A ház 1829-ből származó inventáriuma már leírja a lépcsőházat, amely két pihenőből és 18 fafokból állt, alatta pedig egy kis „kézikonyha" volt található.

27 Az említett konyha falazott kémény- és tűzjáratai a lépcsőház alatti tér szintsüllyesztésekor előkerültek (19-20. rajz). A helyiségek funkciójára a kutatás nem talált utalásokat, a keleti hátsó terek kivételével. Mind a földszinten, mind az emeleten ezeknek a helyiségeknek a déli és keleti falában számos kéményjáratot tártunk fel, amelyek valószínűsítik, hogy itt egymás felett két konyha helyezkedett el. A földszinti terek bejáratát, kapcsolódásukat nem lehetett meghatározni. A kapualj boltozatai által határolt mezőkben mindenhol feltártunk befalazott ajtónyílásokat, amelyeknek kialakítása (vagy esetleges kiszélesítése) és befalazása 19—20. századi volt. Az épület 1958-as felújításakor készült fényképeken a keleti hátsó (konyha) helyiségbe vezető nyílás körül egy szalagtagos kőkeret látható.

28 Ez a keret a kutatás idején már nem volt a helyén, és töredékei sem kerültek elő, de a fénykép alapján 18. századinak vélhetjük. Az emelet eredeti megközelítésének módját nem tudtuk meghatározni. Feltételezhetően a jelenlegivel megegyező helyen volt, de elképzelhető az udvarba benyúló szárny végében is, és akkor a konyhán át lehetett az emeleti helyiségekbe bejutni.

29 A Corvin-ház összes földszinti tere, a lépcsőház, az emeleten konyha- és folyosói szakaszok, fiókos dongával boltozottak. Az emeleti utcai szobákban boltozásra utaló nyomokat nem tártunk fel. A földszinti helyiségek és az emeleti konyha boltozatairól egyértelműen megállapítható volt, hogy a felmenő falaknál később készültek. A boltozatokat vagy néhány téglával kötötték be a falazatba, vagy a falak elé állított pillérekre támaszkodnak, habarcsuk, téglájuk eltér az oldalfalakétól. A téglák jellege és az építési technika azonossága alapján a boltozatokat egy időben épültnek tartjuk, és készítésüket a 18. századra tesszük. E boltozási periódus kapcsolatba hozható az épület 18. század eleji birtokos váltásával, de elképzelhető az is, hogy a copf homlokzati architektúra kialakításakor, a 18. század második felében készültek. A kapualji boltozat a ház építéstörténetének legproblematikusabb, és egyben legfontosabb része. Ide építették be az 1515-re datált gyámköveket, amelyek a ház építési korát datáló részletek lehetnének. A fiókos dongaboltozatot a vállaknál kis méretű, nem szabályosan kialakított felületekkel kötötték be a felmenő falakba. A falazat és a boltozat habarcsanyaga különbözött, a falazat habarcsanyaga meszes, fehér, míg a boltozaté és a bekötéseké homokos, sárgás habarcs. Az északi két utolsó gyámkő széle bevágódik a boltszakaszt lezáró hevederívbe, amelyet itt együtt falaztak a kapualj felmenő falával. A kutatás alatt tapasztalt jelenségek a boltozat és a kapualj felmenő falainak eltérő készítési korát mutatták, de egyértelműen nem zárható ki, hogy a két szerkezeti elem egyidős. Lehetséges, hogy a leírt szabálytalanságok csupán építési fáziskülönbséget és nem külön építési kort jelölnek. Elképzelhető az is, hogy egy, a reneszánszban gyakran használt építési technikáról van szó, amikor a felmenő falakban a boltozatok és a faragványok helyét kihagyták. A felmenő falak és a boltozat viszonyának megállapítása mellett a kutatás alatt és után felmerült a kapualji gyámkövek másodlagos felhasználásának lehetősége is. Ez azt jelentené,