F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

SZEMLE - Polgári lakáskultúra a századfordulón. Szerkesztő: Hanák Péter. Budapest 1992. (Váczi Piroska)

POLGÁRI LAKÁSKULTÚRA A SZÁZADFORDULÓN Szerkesztő: Hanák Péter Budapest, 1992. Az MTA Történettudományi Intézetének Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok című sorozatában látott napvilágot (nyomdafestéket) ez az 1985-ben (elkészültekor!) új úttörő munkának számító tanulmánykötet. Az, hogy a téma mára veszített újszerűségéből, nem a szerzők és a kötetet összeállító Hanák Péter hibája. A politika és a „gazdasági nehézségek" útvesztőiben el-elakadó mű közel tíz éves hányódás után került a szakmai közönség elé. Hamar eltűnt a könyvesboltok polcairól, amiből arra következtethetünk, hogy az egyre bővülő érdeklődő-nyilvánosság figyelmét a divatos századfordulós téma mellett a sorozat megszépült „köntöse" is felkeltette. Talán ez sem elhanyagolható szempont manapság, amikor a politika szorításából felszabaduló könyvkiadás a piacgazdaság egyre kiszolgáltatottabb áldozatává válik. Fontos lenne tehát, hogy az értékes művek ne igénytelen külsejükkel tűnjenek ki az utcákat elárasztó rikító könyváradatból. A kötet a ház (lakás), mint az emberre, életmódjára, társadalmi hovatartozására leginkább jellemző élettér bemutatására vállalkozik, amely „nemcsak a várunk, amint az angol polgár mondja, hanem az otthonunk is, önkifejtő hajlandóságaink első és benső tere, amely egy-egy darabjában vagy ízlésében megőrzi a múltat, az ősök hagyatékát, és neveli az utódokat, a jövőt". A tanulmányok a címnek megfelelően „csak" a polgári lakáskultúrával foglalkoznak. Felmerülhet a kérdés (amelyet a 80-as évek kiadáspolitikája fel is tett!), hogy miért ez a leszűkítés. A válaszra könnyen rájöhetünk a kötet végére érve. És pont ez a tanulmányonként egyre jobban kibontakozó válasz teszi a késői megjelenés ellenére is aktuálissá, s így egységében újszerűvé ezt a könyvet. Talán a legegyértelműbb megközelítést Pékár Zsuzsa: Egy belvárosi polgárház története, és Visi Lakatos Mária: Elet egy régi pécsi polgárcsaládban című tanulmányok nyújtják. A szerzők, úgy tűnik az utolsó lehetőséget megragadva még élő adatközlők, s még létező „maradványok" segítségével írják le családjuk történetét, életük színterét, életvitelét, szokásaikat. A tanulmányok értékét, s hitelét pont ez a témához fűződő személyes kapcsolat, és az adatközlés leltárszerű pontossága adja. Pékár Zsuzsa gazdag forrásanyagra támaszkodva rögzíti a Régiposta utca 19. szám alatt álló házhoz kötődő család történetét a múlt század közepétől napjainkig. Visi Lakatos Mária pedig a századelő magyarországi vidéki értelmiségének egy típusát rajzolja meg családi naplórészletek, emlékek, fényképek és hagyatékok beszédes töredékeivel. Az életmódkutatás számára még éppen hogy felfedezett, ugyanakkor már egyre ritkuló, elérhetetlenné váló források rögzítésében, leírásában, számbavételében rejlik a tanulmányok jelentősége. Hiszen e személyes emlékek, szóbeli közlések, lényeg-