F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

KIÁLLÍTÁS - Kerny Terézia: A zsámbéki premontrei templom és kolostorrom. Kiállítás az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban

Noha az ásatásokról és annak eredményeiről a szakmai közvélemény az eltelt évek során folyamatosan értesült (a magyarországi régészeti gyakorlathoz viszonyítva példátlanul gyorsan és dicséretesen) a Régészeti Füzetekből, a Budapesti Történeti Múzeum által rendezett ún. nemzetségi monostor-konferencián, valamint legutóbb éppen a Műemlékvédelmi Szemle hasábjain. A LA HU I. kötete és a Műemlékvédelem is közzétett ide vonatkozó anyagokat; nagyon is indokoltnak látszott minderről egy kiállításban számot adni, különösen, ha meggondoljuk, hogy Magyarország egyik legjelentősebb középkori műemlékéről van szó. Az intézmény aulájában berendezett bemutatón egyrészt látni lehetett a régészeti feltárásokhoz kapcsolódó dokumentumokat: ásatási alaprajzokat, egyes szelvényről, kutatóárkokról készített metszetfelvételeket, a sírokból előkerült fontosabb leletegyütteseket és mindenekelőtt a templom hajójában és cintermében eltemetettek antropológiai, genetikai hovatartozásáról táblázatokat. Ez utóbbiakból úgy tűnik, hogy a 6 évig tartó ásatás főleg a vércsoport-vizsgálatokra koncentrált. A középkori sírmellékletek zöme nem volt különösebben érdekes, jórészt S végű hajkarikákból állt. Ezen a feltáráson már nem kerültek elő olyan jelentős darabok, mint amelyik például a múlt század elején jutott Jankó vich Miklós birtokába és tőle a Magyar Nemzeti Múzeumba (aranyékszer Szent Borbála alakjával, 16. század, ltsz.: Orn. Jank. 128.) vagy amelyek már ebben a században kerültek a MNM állományába (aranyozott bronz feszület, 12-13. század, ltsz.: 137/1935., zabla, képe: Tombor Ilona: Zsámbék. Budapest, 1955. 28., 13. kép), vaskulacs, ltsz.: 161/1914.). Annál érdekesebbek voltak viszont a későbbi 17. századi maradványok, ékszerek, a halotti öltözékek kiegészítői. Figyelemreméltó volt ezen a csoporton belül is egy rézmetszetű szentkép Szűz Mária figurájával. E szentképecskék alkalmazása, mint az Szilárdfy Zoltán és Lengyel László kutatásaiból jól ismert, igen széleskörű lehetett; a gyógyászatban, az oktatásban, ajándéktárgyakként egyaránt fölhasználhatták őket. Kevésbé világosak egyelőre a halotti kultuszban betöltött funkcióik. Sajátos kollekciót alkottak azután a kegyérmek is. Bár a múlt században Ebenhöch Ferenc már fölhívta a figyelmet e speciális együttes művészettörténeti jelentőségére és jómaga is elöl járt gyűjtésükben; földolgozásuk mára teljesen elakadt. Pedig igen tanulságos dolog lehetne összehasonlítani mondjuk a Zsámbékon előkerült darabokat más hasonló korú leletekkel és típusokkal. Ezt az anyagot jól kiegészíthették volna azok a bronzfeszületek, amelyek 1903-ban kerültek elő a templomrom délkeleti dombjának leásása során, s ma a MNMban találhatók (ltsz.: 43/1914.). A bemutatón másrészt szerepeltek azok a helyreállítási tervek, rekonstrukciók (Vajda József), környezeti fölmérések, amelyek kivitelezése az elkövetkező évek feladata lesz. Néhány eredeti kőfaragvány, építészeti töredék (bordák, falívek, hevederkövek) alkotta a kiállítás harmadik egységét. Egy-két látványosabb darab (padlótégla) vagy a Krisztus fejét ábrázoló freskótöredék (13. század, 27x28,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 52.598) azonban jobban érzékeltette volna a templom hajdani gazdagságát. A templomrom és kolostor korábbi állapotaités a régebbi helyreállítási munkálatokat archív fényképfelvételek illusztrálták. Közülük néhány Zsámbék másik nevezetes műemlékét, az egykori Zichy-várkastélyt mutatta be. Az épületről, pontosabban annak