F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

KIÁLLÍTÁS - Kerny Terézia: A zsámbéki premontrei templom és kolostorrom. Kiállítás az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban

barokk- (és azt megelőző) kori formájáról és hajdani berendezéséről - a Pest megyei műemléki topográfiát leszámítva - igen keveset tud a szakirodalom, jóllehet az egykori óbudai uradalom második legjelentősebb kastélya volt. Még az ide vonatkozó legalaposabb monográfia (L. Gál Éva: Az óbudai uradalom a Zichyek földesurasága alatt 1659-1766. Budapest, 1988.) is csak néhány mondatot szántra, holott számos forrás (részben publikálva) akad rá (Magyar Országos Levéltár, Családi levéltárak. Zichycsalád zsélyi levéltára. Fasc. 205. Nr. 3. Fol. 585-589., 592-641. Fase. 208. Nr. 1. fol. 6., lull., 23., 35 51., 58., 73., 252; Magyar Országos Levéltár, Delineationes Aedilium. Fasc. 3. Nr. 211. Fasc. 6. Nr. 576. stb.). Ezekből az iratokból kiderül, hogy a várkastély Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt házikápolnájának főoltárát Kern András készítette 1719-ben, míg egyik mellékoltárát pozsonyi szobrász, Leidenfrost Antal faragta 1720ban a kálvária öt szobrával együtt. E kápolnában őrizték 1825-1833 között az óbudai plébániatemplom kegyszobrát is (Jordánszky E.: Magyar Országban, 'a ahoz tartozó részekben lévő boldogságos Szűz Mária kegyelem' Képeinek rövid leírása. Posonban, 1836. 30-31.). Egykori berendezéséből egy Xavéri Szent Ferenc halálát ábrázoló kis olajfestmény és egy 1770körül faragott körmeneti feszület ma is megvan a Székesfehérvári Egyházmegyei Gyűjteményben (ltsz.: 358., 742.) még három más, szintén Zsámbékról származó, barokk alkotással együtt (ltsz.: 120., 134., 135.). 1774-ben a kastélyról részletes leírás készült, Hámon János Mihály, budai építész pedig felvételi rajzokat csinált róla. A Magyar Országos Levéltárban őrzött lavírozott tollrajzok sajnos hiányoztak e kiállításról, de nem voltak kitéve a Műemlékek Országos Bizottságának ide vongtkozó iratai (például 1872/106., 1877/67., 1882/99., 1889/13. stb.) vagy a Hivatal egyéb építész-hagyatékaiból (Möller, Lux) származó följegyzések, jelentések, rajzok, vázlatok sem. Amúltszázadi beszámolókat, tudományos publikációkat néhány fénymásolt lap képviselte az eredetiek helyett, s ezek sem a legjelentősebbek voltak. Pedignémi válogatással jól dokumentálhatták volna a templom kutatástörténetét, attól kezdve, hogy 1749-ben a mezőváros helyre szerette volna állíttatni plébánia templomául (30. kép). A terv végül a pálosok tiltakozása miatt meghiúsult. A köztudat az 1763-as földrengéstől számítja az épület teljes pusztulását és elhagyatottságát, de hogy még e természeti katasztrófa után is használták, azt jól bizonyítja Jankovich Miklós följegyzése, aki gyermekkorában ministrált még ott. A 19. század eleji utinaplók is rendre beszámoltak a templomról, amely a század közepétől hasonló szerepet töltöttbe a nemzeti tudatban, mint Visegrád fellegvára (v.o. Marosi Ernő: Visegrád a nemzeti tudatban. Művészettörténeti adalékok. Ars Hungarica XVI. 1988. 5-11.). De nemcsak leírták, ábrázolták is elég sokszor. Számos képét Rózsa György gyűjtötte össze az 1958ban megjelent Pest megye műemlékei című kötethez. E kiállítás bezárásával szinte egyidőben pedig megjelent Komarik Dénes alapos tanulmánya, aki ezen ábrázolásokon belül egy jól körülhatárolható csoportra hívta föl a figyelmet (A romantikus romkultusz Feszi Frigyes hazai tárgyú grafikáiban. Művészettörténeti Értesítő XXXIX. 1990. 145165.). Bár kétségtelenül Félsz örökítette meg leggyakrabban a templomot; egy elkövetkezendő ilyen irányú kutatás még másoknál (például id. Storno Ferenc vagy Schulek Frigyes hagyatékában) és más jellegű anyagokban (térképek) is találhatna újabb variánsokat. A kiállítás legnagyobb hiányossága talán az volt, hogy nem készítettek hozzá katalógust, vagy legalábbis egy rövid tájékoztatót, akár több nyelven az erre sétáló