F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből II. Haas Mihály levelei Rudolf von Eitelberghez az 1850-es évek közepéről
magyarországi emlékekről szóló tanulmánya bevezető részében Henszlmann kassai gótikus építészetről írt 1846-os könyvét a magyar és erdélyi „műemléktan" jószerént egyedülálló darabjaként említi 8 , s Henszlmann, habár csak megjelenése után tíz évvel -az 1256-os oklevél előkerülése után - elismerően idézi Eitelberger ottani stíluskritikai Ják-datálását, s adja tanújelét, ez alkalomból „barátom"-nak nevezve ót, hogy több más munkáját is ismeri 9 . Az 1860-as évekből fennmaradt Eitelberger és Henszlmann Széphelyi F. György terjesztésében „lassanként elhíresülő" levélváltása is a pécsi altemplomi lejárat dombormű veiről, amelynek közlése fölöttébb kívánatos lenne. Talán Henszlmann ismertette össze Eitelbergert építész barátjával, Gerster Károllyal, akit az alábbi levelekből kivehetően Eitelberger szintén személyesen ismert 10 . Az 1860-80-as évekből egyébként is megsokasodnak az Eitelberger magyarországi kapcsolatairól valló dokumentumok, így Waldstein János és Zichy Edmund: két, egykor Széchenyi István baráti köréhez tartozó arisztokrata" számos levele található az Eitelberger-hagyatékban, melyek közül egy 1882 -esben Zichy húsz éve tartó barátságról szól 12 . Ránk maradt Than Mór és Székely Bertalan három-három, az utóbbi ösztöndíjkérelmét részletes művészi ars poétikával indokló 1862-64-es levele 13 és Rómer Flóris egy Eitelbergerhez írott levele is, amelyben Storno Ferencet közös barátunknak nevezi 14 . Ezek ismertetése azonban messze vezetne tárgyunktól. Az alább közölt levelek írója-, Haas Mihály tanfelügyelő-, a Central-Comission budai konzervátora személyének később egy külön „Bekezdés"-t szeretnék szentelni. Rudolf von Eitelberger minden bizonnyal azt követően vette fel vele a közvetlen levelező-kapcsolatot, hogy Haas Mihály 1854. decemberében azzal értesítette a Central Commission-t a „szép" zsámbéki templomromokról, hogy különösen Eitelberger professzor figyelmét kéri rájuk felhívni 15 . A jelentés nyomán Eitelberger, úgy tűnik, megragadta az alkalmat, hogy készülőben lévő tanulmányához felhasználható kiegészítő információkat és szervezési segítséget kérjen az ügybuzgó konzervátortól, így a levelek e tanulmány születési körülényeire is érdekes pillantásokat engednek vetni. Valószínűleg hiányosan fennmaradt soruk azonban a tanulmány megjelenésének idejét követően sajnos végleg megszakad. Megjegyzendő, hogy Haas Mihály Rudolf von Eitelbergerrel egyidejűleg Stummer-Ipolyi Arnold zohori plébánosnak is írt „felfedezéseiről" 16 . Az ekkor még elsősorban „szellemi néprajz"-zal foglalkozó és a „Magyar mythologiá"-járól kitört vitával elfoglalt 17 fiatalembert Haas ajánlotta Eitelberger figyelmébe. Ezt követően Eitelberger talán írt Ipolyinak 18 és még 1855-ben sor került Stummer-Ipolyi Arnold kinevezésére a Central-Commission konzervátora vá 19 . Haas lelkes ajánlatának, csakúgy mint Ipolyi eredeti tudományos tárgy választásának hátterében valószínűleg számolnunk kell azzal a körülménnyel, hogy Ipolyi zohori plébánossága előtt Mednyánszky Alajos bárónál, a birodalmi patriotizmus egyik legjelentősebb hazai képviselőjénél 20 házitanítóskodott. Az itt közölt levelek is jól reprezentálják, milyen mély elkötelezettje volt Haas Mihály ennek az 50-es évek közepén anakronisztikusnak tűnő politikai és kultúrpolitikai irányvonalnak, aminek szerepe nem lebecsülendőabban, hogy az októberi diploma kiadása után mind Haas Mihály, mind a Central-Commission egykori magyarországi konzervátorainak és levelezőinek nagy része, teljesen kiszorult a túlnyomórészt 48-asokból szerveződő magyar tudományos életből és köztudatból.
