F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből II. Haas Mihály levelei Rudolf von Eitelberghez az 1850-es évek közepéről
Szentesi Edit BEKEZDÉSEK A MAGYARORSZÁGI MŰEMLÉKVÉDELEM ELŐTÖRTÉNETÉBŐL II. HAAS MIHÁLY LEVELEI RUDOLF VON EITELBERGERHEZ AZ 1850-ES ÉVEK KÖZEPÉRŐL Az alább közreadott levelek címzettje, Rudolf von Eitelberger (1817-1885), a bécsi egyetem művészettörténeti tanszékének első professzora, mintegy hivatalból volt a Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale-nak is tagja. Jóllehet a bécsi művészettörténeti iskola megalapítójaként minden tudománytörténeti összefoglalásban jár neki egy-két oldal 1 , azt az elsőrangú szerepet, amelyet több évtizeden át játszott a bécsi tudományos, művészeti és múzeumi életben, még nem elemezték kielégítően 2 . Szinte áttekinthetetlenül kiterjedt és sokoldalú, hazai viszonylatban csak Henszlmann Imrééhez hasonlítható irodalmi működésénekeddigbibliográfiáját sem állították össze, nem szólva kiadásáról, eltekintve a nagyobb művészettörténeti tanulmányaiból még életében válogatott négy kötettől. Hatalmas hagyatékát több bécsi levéltár őrzi, levelezése a Bécsi Városi és Tartományi Könyvtár Kézirattárába 3 került. Noha Eitelbergernek a Central-Commission első évkönyvében közreadott tanulmánya 4 a magyarországi középkori és főként román kori építészetről írt első összefoglalás, amelyet évek múlva követ e tárgyról Ipolyi Arnold akadémiai előadása magyarul és Henszlmann Imre cikksorozata németül, s húsz évvel Henszlmann máig általánosan használt kézikönyve 5 ; Eitelberger magyarországi forrásainak és kapcsolatainak feltérképezésére még nem történt kísérlet. Pedig nemcsak a tanulmány témája, de a szerzőnek a magyar nyelvű irodalomban mutatott feltűnő tájékozottsága is, a magyarul több mint valószínűen nem tudó, morva származású Eitelberger élénk magyarországi kapcsolatairól vallanak. E kapcsolatok legalábbis az 1830-as évek közepére mennek vissza, amikortól Eitelberger Pulszky Ferenccel és Henszlmann Imrével egyidejűleg látogatta Josef Daniel Böhm szepesolaszi születésű bécsi érmészt és műgyűjtőt-, akitől mindhárman, saját bevallásuk szerint, azt a nehezen körülírható dolgot tanulták, ami később mű vészettörténet néven alakult önálló tudománnyá. Hármuk korai személyes viszonyáról azonban nem áll rendelkezésünkre írásos dokumentum, míg e korszakról szóló későbbi emlékezéseik közül Eitelberger Böhm-tanulmányában; a Böhm-irodalom egyik legfontosabb darabjában, Pulszkyt és Henszlmannt éppen csak megemlíti Böhm tanítványai között 6 , akárcsak Henszlmann Böhm-írásának magyar változata Eitelbergert 7 , míg Pulszky emlékirataiban Eitelberger egyáltalán nem szerepel. Mindazonáltal Eitelberger a középkori
