F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - M. Kozák Éva: Kutatások a zánkai református templomban

Az északi homlokzaton két, kváderkövekből kiképzett, félköríves zárású, egyforma méretű ülőfülke került elő, befalazott állapotban. Az egyik a déli homlokzaton már korábban előkerült ülőfülkével szemben kapott elhelyezést. Ez utóbbi felső részét a 19. századi ablak behelyezésekor tönkretették. A három ülőfülke befalazásakor több faragott követ használtak fel másodlagosan. Az egyik északi fülkében egy ikerablak oszloptöredékét találtuk meg, ez jelzi, hogy a fülkéket az északi oldalon a 18. századi építkezések idején falazták be, akkor, amikor a torony is megszűnt. A hajó északkeleti szögletében ekkor készült a szószék, melynek alapozási maradványait, és a falon feljárati lépcsőjének lenyomatát szintén megtaláltuk. Rómer Flóris leírásában utal rá, hogy a szószék díszes faragványokon áll. A kutatások eredményeinek ismeretében tudjuk, hogy a lebontott torony ikerablak faragványait építették be ide, a szószék kosár ezekre támaszkodott. A12. század eleji fehér homokkőből készült templom tömegét a nyugati homlokzat megbontásával a 13. század első harmadában egy vörös homokkőből épített téglalap alaprajzú toronnyal bővítették. A torony szélessége a hajó szélességével megegyezett (külső mérete: 7,26 x 4,46 m; belső mérete: 5,52 x 2,52 m). A nyugati homlokzaton a kutatás előtt csak egy kerek világító ablak látszott, mely nem esett a homlokzat tengelyébe. Ezt megnéztük, és egy teljesen épségben, díszes faragott elemekből kiképzett ikerablak került elő (11. kép). A nyugati homlokzaton alul egy ablakot találtunk. A belső térben itt állt a díszes- és dísztelen oszlopokon, fejezeteken és lábazatokon nyugvó szószék, amelyet a hajóban megszüntetett 18. századi szószék helyett állítottak fel itt a 19. századi építkezések idején. A szószék megszüntetésével kibontottuk a faragott részleteket. Ennek során szét tudtuk választani a torony négy ikerablakához tartozó kőanyagot. A bontás után a toronybelső teljes terének feltárására mód nyílt. Feltártuk a szószék megépítése előtti időben működő 18. századi ablakot. Az ablak belső vakolt felülete, fa kerete is épségben fennmaradt. A nyugati végfalon végzett kutatás (12. kép) során az alsó térben három ülőfülke került elő, amelyeket vörös színű tört homokkőből alakítottak ki. A két szélső jó állapotban megmaradt, de a középső, amely a másik kettőnél nagyobb méretű volt, vállmagasság fölött már elpusztult. A torony déli oldalán szintén előkerült egy ülőfülke, de ezt megrongálták a 19. századi ablak behelyezésekor. Tehát a bővített templomtérben alkalmazkodtak a kis templom belső terében kiképzett ülőfülkékhez, és itt is hasonlókat alakítottak ki. A torony első emeleti részén karzatot képeztek ki, ahová a feljárat a hajó északi oldala mellől nyílt. A feljárat nyomát egy habarcsos lesimított felület jelzi a hajóban. A karzattartó pillérek nem maradtak meg, de az ülőfülkék hármas elhelyezkedéséből arra következtethetünk, hogy három ív nyílt a hajó felé. A karzat alsó terét dongaboltozat fedte, felső terét két ikerablak világította meg. Az egyiket a nyugati falon, - mint erre már utaltunk - szinte teljesen megőrizte az idő, a másik a déli részen pedig ennek alapján visszaépíthető. A reformátusok idején a torony megszüntetésével, a hajó és a torony megmaradt alsó részei egy fedélszék alá kerültek. A karzat tovább funkcionált, ahol a két ikerablak befalazásával egy-egy falifülkét képeztek ki. A 19. század végén a keleti oldalon új karzat, a szentély fölé torony épült, a régi szentélyt pedig előcsarnokként használták.