F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a lengyeltóti római katolikus templom 1991. évi kutatásáról

kifalazását meg sem kísérelték, valószínűleg nem tudták. Végül újra boltozták a szentélyt. (Az északi mellékszentélytől délre megsérült a diadalív is, javítását szintén e periódus tégláival falazták). Újrafalazták a déli hajófalat is, de a templombelsőben a falsíkot valamiért (talán az építőanyag hiánya miatt) az első periódus falsíkjától visszaugratva (18 cm), vékonyabbra falazták. A kidőlt falszakaszoneltűntek a falfülkék. Ugyanígy javították ki a nyugati falat is. Az első periódus belső falainak vissza vésése - mely különböző helyeken különböző időben történt - ezzel függ össze. A déli hajófalon három, az első periódus főpárkányánál magasabban lévő, kifelébefelé rézselt, félköríves záródású ablakot építettek; ebből a keleti és a középső félig (nyugati oldal) megmaradt, a harmadikat a nyugati barokk ablakkal tüntették el. A hajóra nem épült új főpárkány. Kisebb átalakítást végeztek a főszentélyen is: a déli ablak körüli - a faltükör széléig terjedő - átf alazás e periódushoz köthető. Feltételezzük, hogy az 1749-ben említett sekrestye - mely csak az északi falhoz csatlakozhatott, ahol feltárásra eddig nem volt lehetőségünk - szintén ekkor épült meg. Ehhez az átalakításhoz tartozik a második megfigyelt járószint, mely téglapadló volt,

9 ennek csak habarcsaljzatát találtuk meg, téglalenyomatokkal, a téglákat később felszedték. Ekkora szentély és a hajó közötti járószintkülönbség 43 cm (három lépcsőfok) volt. Késő középkor és kora barokk 1749-ig A középkor folyamán további építkezés, átalakítás nem történt; esetleg a sekrestye és oszárium megépítése eshet erre az időszakra. A templom 1749. évi állapotát pontosan rögzítik az 1749. évi Canonica Visitatio alkalmából feljegyzettek, amit már idéztünk. A tornyok a török hódoltság alatt kerülhettek romos állapotba. A feltárások alapján az 1749-ben leírtakat a következőkkel egészíthetjük ki: 1749 előtt a nyugati karzatot átalakították vagy újjáépítették, nagyméretű fülkét alakítva ki a csigalépcső számára a nyugati fal északi sarkában, ezzel a román kori ikerablakot belülről elpusztították, és az alatta lévő, megmaradt középkori ülőfülkét is. A hajó déli falán - a három román kori ablak alatt és között - két nagyméretű ablakot nyitottak. Erre valószínűleg akkor kerülhetett sor, amikor az északi és déli fal mellé fakarzatokat építettek, és a kisméretű román kori ablakok nem világították meg kellően a belső teret. Ugyanekkor kiszélesítették a főszentély déli ablakát, a keleti ablak könyöklőjét pedig megemelték 50 cm-el. Ezt a nagyméretű - mára többszörösen átalakított - főoltár elhelyezése tette szükségessé. A főoltárt az 1749. év Visita alkalmából a következőképpen írják le: „A szentélyben álló főoltár Szt. Jakab apostol tiszteletére van szentelve; asztala feletti illő felépítmény asztalos és szobrászmunka. A község csak festés nélkül készítette; a kegyúr aranyoztatta be. Középen van Szt. Jakab festett képe, feljebb pedig Sz. Mária szobra, ölében a kis Jézussal, végül a tetején Szt. György vértanú szobra. Az oltár