N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

A szentély csatlakozó sarkain egy-egy széles pillér állt, a köztük lévő íves homlokzati felületet szintén két sima sáv osztotta három mezőre, amelyek közül a délkeletiben volt a hajó ablakaihoz hasonló résablak. Valamennyi homlokzat felületképzését sima sávok közötti höbörcsös vakolattal oldották meg. Ábrázolás hiányában az északi homlokzat ismeretlen, de bizonyára az is ugyanilyen kiképzésű lehetett. A fehérre meszelt templom tetején kettős hódfarkú cserépfedés volt. A templom délnyugati sarkánál négy faoszlopon harangláb állt, benne két haranggal. A fényképek tanúsága szerint az épület körül szakaszosan álltak az egykori körítőfal maradványai, mintegy méteres magasságban. A megmaradt szentély Alaprajzát tekintve az apszis patkóíves. Belsejében a lebontott templom egykori diadalíveként, szokatlan módon a szentély terébe bevont háromnegyed oszlopokra támaszkodó és kocka fejezetű párkány felett emelkedő hevederív osztja meg. Délkeleti külső oldalán az ablak belső felét elfalazták. Külső homlokzatán a rossz állapotú vakolat alatt a szentély tengelyvonalában is látszott egy elfalazott résablak. Ezen a külső felületen a hámló vakolat alól azonos távolságban kilenc levésett, keskeny falsáv nyoma került elő, amelyek egykor a kiugró lábazaton álltak. Ezt a lábazatot valószínűleg a barokk kori újjáépítés alkalmával faragták le. A szentély falának felső téglasorai újkori ráfalazásból származnak, ezért a felületét egykor díszítő sávok felső része, valamint a főpárkány helye és formája már nem volt észlelhető. A szentély ablakainak befalazásában az 1966-ban történt helyreállítás alkalmával megtalálták a szentély falsávjainak lefaragott, íves keresztmetszetű tégláit, amelyek alapján azok formája rekonstruálható. A templom történetére vonatkozó adatok A falu újkori nevét egy 19. századi sajnálatos tévedésnek köszönheti. Apácatorna község a neve által sejteni engedett múltja ellenére soha nem volt a közeli Somlyóvásárhely középkori apácakolostorának birtoka, ahogyan azt még a legújabb történeti irodalom is következteti.

3 A Torna nevet a község a templom dombja alatt folyó hasonló nevű pataktól kapta. Ezzel a szláv eredetű, magyarul kökényest, kökényes bozótost jelentő szóval

4 az Árpádkorban a patak távolabbi környékét is illették. Egykor a vásárhelyi apácakolostort is tornaiként tartották nyilván.

5 Torna falu és templomának első említése későbbről, a 14. század elejéről származik. 1311-ben a fehérvári káptalan előtt Kőszegi Miklós tárnokmester és öccse, András zalai ispán a Veszprém megyei Torna falut örök jogon szervienseiknek, a Tomaj nemzetségből származó Rendesi Pálnak, Dénesnek és Andrásnak adományozta. A faluban ekkor Szt. Margit tiszteletére szentelt plébániatemplom állott.

6 Az adomány levél szövegéből úgy tűnik, Torna a Kőszegiek birtoka volt. A Bakony nyugati lábánál Ugodtól a Marcal folyó mentéig elterülő vidéket még a 13. század végén