N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)
a tartományúri hatalmát a fél Dunántúlra kiterjesztő Kőszegi Iván nádor, az 1311-ben adományozók nagyapja vette meg a Csák nemzetség ugodi ágától. Torna falu eredetileg Csák-birtok létét egy nem sokkal ezután, 1317-ben kelt újabb oklevél bizonyítja. Eszerint az ugodi Csákok két utolsó családtagja: Móric domonkos szerzetes és húga, Kingus asszony, Rátóti Gyula ispán özvegye, megerősítik azt a korábbi szerződést, amellyel a falut eladták Rendesi, másként Tomaji Pálnak és testvéreinek. Az oklevél azt is elmondja, hogy Tornát Kingus asszony kapta leánynegyedként a családjától. 7 A falu a 14. században a Tomaj nemzetségből származó Rendesieké maradt, ahogy azt a Tornával szomszédos Vásárhelyen 1374-ben tartott megyegyűlés bizonyította. Ekkor a jelen lévő nádor előtt az 1311-ben és 1317-ben említett Rendesi András fia, Miklós azzal vádolta Somlyó vára királyi várnagyát, hogy az Tornát elfoglalta tőle, és nem akarja visszaadni. Az ügyben elrendelt tanúvallatás igazolta a vádat. 8 Bár a jog a Rendesieket illette, Torna mégsem került vissza birtokukba, a század végétől ugyanis a Somlyóhoz tartozó uradalom falvai közt említették. 1389-ben, amikor a várat Zsigmond király Garai Miklósnak adományozta, Torna már a tartozékai között szerepelt. 9 Somlyót később, 1479-ben királyi adományképpen Kinizsi Pál kapta meg. 1493-ban a várhoz tartozó Torna falut hűséges szolgálatai fejében ő adományozta tovább somlyói várnagyának, Essegvári Györgynek. 10 Torna ettől kezdve Essegvári birtok, majd a családnak a 16. század végén történt kihalta után örököseik kezén aprózódott szét. A 18. századra már különböző helyi kisbirtokosoké volt a falu. " Az 1311-ből származó és Szt. Margit tornai egyházát említő adatot követően a középkor végéről maradt híradás a templomról. Egy, a Garaiak birtokainak nagy részét felsoroló, 1478-as oklevélben szerepel Torna kőből épült, kőtornyos temploma. 12 A későbbiekben az Essegváriak birtokában lévő Döbrönte várának 1580 körüli összeírás emlékezik meg a település egytornyú templomáról, amely a mellette fekvő plébániával együtt akkor romos volt. Az összeírok szerint a templomot Szt. Katalinról nevezték el, ez azonban vagy elírás, vagy pedig azt jelenti, hogy a hódoltság korának török pusztításai közepette az eredeti titulus feledésbe merült. 13 A török betörések következtében időszakos elnéptelenedés ellenére Torna soha nem pusztult el teljesen, túlélte a százötven éves hódoltságot. 14 A 18. század elejének idejéről nem maradt tudósítás Tornáról. Csak a század utolsó harmadában, 1779-ben írták le először az akkor még mindig rossz állapotban levő épületet, amelynek harangja kivételével minden felszerelése hiányzott. Az újjáépítés ezt követően, 1785-ben történt. Az 1940-ben történt lebontás előtti állapotot rögzítő fényképeken látható formát és homlokzatokat ekkor kapta a templom. Ekkor építették északi oldalára a sekrestyét is. A templom körüli és valószínűleg középkori körítőfalat, amelyen belül még a 18. század végén is működő temető volt, nagyrészt lebontották, anyagából iskolamesteri házat emeltek. 1785-ben csonkán ugyan, de még állt a nyugati torony. 1817-ben ezt magasították és új sisakot építettek rá téglából. 1785-ben az egész templomot kívülbelül újravakolták, famennyezettel fedték, téglával burkolták, szentélyében új oltárt emeltek. Az így helyreállított épület alig több, mint egy évszázadig állt barokk formájában. 1917-ben ledőlt a torony, falait elhordták. Ezt követően a templom alig egy-két évtized alatt került olyan rossz szerkezeti állapotba, hogy 1936-ban életveszélyessé nyilvánították és bezárták. Végül szentélye kivételével 1940-ben bontották le. 15
