N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)
A középkori templom rekonstrukciója Alaprajza, tömege és részletei alapján a lebontott apácatornai templom Árpád-kori, román stílusú falusi templomainak jellegzetes képviselője volt. Lebontása előtti állapotában sok barokk elemet is tartalmazott. Középkori formájához képest sok új részlet volt rajta, nemcsak a sekrestye, a nyugati karzat, az íves oromzat és a sima sávok közötti höbörcsös vakolás, hanem egyes nyílások formája is. A templom középkori képe a 18. század végi barokk köntös ellenére jól rekonstruálható. Szt. Margit tornai egyháza ezek szerint egyhajós, íves szentélyű, kisméretű, keletéit templom volt, nyugati oldalán toronnyal, ahogy arról a fennmaradt fényképek és rajzok mellett az 1478-ból és az 1580 tájáról származó összeírások is tudósítanak. Román kori falusi templomaink legtöbbjéhez hasonlóan hajóját a déli oldalon elhelyezett három ablak világította meg, a magasabban fekvő negyedik pedig éppen az ennek nyomán feltételezhető karzatot. Szentélyének, miként másutt is, két ablaka volt, egy a keleti oldalon a templom tengelyvonalában, egy pedig a délkeleti oldalon. Az alaprajzi rekonstrukció egyetlen bizonytalan részlete az okleveles adatokból tudott, de elhelyezkedés szempontjából ismeretlen nyugati torony. A Lux-féle felmérés és az általa készített fényképek, főleg azonban a Dunántúl nyugati részében található, hasonló kialakítású Árpád-kori falusi templomok alapján feltételezhető, hogy ez nem a templom nyugati fala előtt emelkedett önálló testként, hanem a hajó nyugati végében lévő két pilléren, a karzat felett helyezkedett el. A templom külső megjelenésének, homlokzatainak rekonstruálásához ismét csak az idézett, Lux Kálmán által megörökített állapot rajza és fényképei, valamint a szentély külső felületén megfigyeltek adnak támpontot. A lebontott templomhajóból megmaradt délkeleti sarok ma is egy kettősen lépcsőzött falsáv, amelyből a felmérési rajz és a fényképek a déli és az északi oldalon még egy-egy továbbit is ábrázolnak. A szentélyen talált félkörös keresztmetszetű falsávok és a hajó hosszoldalainak kettős falsávjai nyomán az egykori és eredeti homlokzatrendszer teljesen egyértelmű. Eszerint a hajó homlokzatait mindkét hosszoldalon négy darab kettősen lépcsőzött falsáv osztotta három részre, ezekben helyezkedtek el az ablakok. A szentély külső felületét a sarkok széles sávjai között kilenc félkör keresztmetszetű lizéna tagolta. Az utóbbiak az épület lábazatán álltak, az eresz alatt pedig ma már ismeretlen, de valószínűleg tagozott párkány fogta össze őket. A torony középkori megjelenésének rekonstruálására - amint azt már említettük közvetlen támpontokkal nem rendelkezünk, arra a már idézett és a későbbiekben felsorakoztatott nyugat-dunántúli analógiák alapján következtethetünk. A Tornával szomszédos Tüskevár falumúzeuma három, az egykori tornai templomból származó kőfaragvány töredéket őriz. 16 A hengeres, provinciális szalagfonatutánzattal díszített töredékek élben végződő háromnegyed oszlopaihoz kétoldalt olyan kis sarkantyú profilok csatlakoznak, amelyek az Árpád-kori Magyarországon a késő román kőfaragás hatását mutatják. Részletei alapján a töredékek a templom feltételezhető déli kapujához tartozhattak. Ez a kapu kettősen lépcsőzött bélletű lehetett, a kevés és nem egészen egyértelmű töredékből azonban csak létezése állapítható meg. A töredékek viszont meghatározzák a templom építésének korát, amely ezek szerint a 13. század második felére helyezhető.
