N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

KIÁLLÍTÁS - Horler Miklós: Schulek Frigyes emlékkiállításának megnyitója

Műemlékrestaurátori tevékenységét csak történelmi összefüggéseiben lehet megérteni és értékelni. A franciák egész Európának példát adtak, amikor Viollet-le-Duc halálának 100 éves évfordulóján nemzetközi méretekben tették mérlegre és értékelték újra egész életművét. Ez a mai megemlékezés ugyancsak példamutató annak az Egyetemnek a részéről, amelynek Schulek Frigyes tanára volt, és amely megbecsüli múltját és nagyjait. Nem menti fel azonban a magyar műemlékvédelmet az alól a kötelezettsége alól, hogy saját múltját - és elsősorban 19. századi kezdeteit - hasonló elmélyültségű tudományos értékelés alá vegye, mint ahogy azt a franciák tették Viollet-le-Duc életművével. Legyen ez a megemlékezés és ez a kiállítás is emlékeztető erre az adósságunkra. Ideje lesz nekünk is árnyaltabb és tárgyilagosabb vizsgálattal különválasztani Schulek munkásságában azt, ami a kor historizáló alkotó kedvéből fakadó új hozzátétel a múlthoz, és azt, ami minden ellentmondásossága mellett is valódi értékek feltárására és megmentésére irányuló törekvés volt. Szokás őt néha a magyar Viollet-le-Duc-nek is nevezni, és ha mint minden összehasonlítás, ez is szükségképpen felületes is, kortársai közül talán tényleg ő állt legközelebb nagy francia elődjéhez abban, ahogy elfogadva korának követelményeit a teljessé tétel építészeti megoldásai terén, igyekezett ezt a múlt szerkezeteinek és formáinak elmélyült ismeretére támaszkodva és a megmaradó formák hitelességének tiszteletben tartásával megvalósítani. Munkásságát az emlékülés előadásai voltak hivatva méltatni, annak kiemelkedő állomásait pedig ez a kiállítás tárja elénk az összegyűjtött dokumentumok élményén keresztül. Az emlékezés ünnepi perceiben e néhány gondolattal szeretném még egyszer felidézni nagy elődünk alakját és a kort, amelyben élt és alkotott. Végezetül mindnyájunk nevében köszönetemet fejezem ki a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézetnek, és személy szerint is Horváth Alicenak, aki a rendezés munkáját ez alkalommal is magára vállalta, valamint az Intézet illetve az Országos Műemléki Felügyelőség mindazon munkatársainak, akik az anyag összegyűjtésében segítségére voltak.