N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - László Csaba: Kutatások Pannonhalmán 1986-1990

MŰHELY László Csaba KUTATÁSOK PANNONHALMÁN 1986-1990 Az elmúlt esztendőkben - a magyarországi bencések milleneumára tervezett befejezési határidővel - a teljes főmonostori épületrekonstrukció során régészeti kutatásra, falvizsgálatokra nyílt módunk. A kerengőben 1961-ben végzett ásatást leszámítva,

1 először nyílt alkalom arra, hogy a monostor területén tudományos indíttatású feltárásokra kerüljön sor. Noha vizsgálódásaink távolról sem tekinthetők befejezettnek, szükségesnek látjuk, hogy az eddigi megfigyeléseket a szakmai közönség elé tárjuk. Tesszük ezt annál inkább, mert Pannonhalma, elsősorban a múlt századi helyreállítás után, mindmáig nem szerepel kellő súllyal a magyar művészettörténetben. A történeti forrásokat a művészettörténeti elemzéssel kiválóan párosító korábbi munkáknál

2 többet csak az ásatás, a falkutatás adhat. A bazilika területének egyharmadán ástunk; a mellékszentélyek területén, az északi mellékhajó végében és a főhajót kettéosztó Stornó-féle lépcső déli felén. A 13. századi bazilika alatt feltártuk a Dávid apát építkezéseként meghatározható ún. második templom maradványait.

3 A maival azonos szélességű, háromhajós, síkfödémes - esetleg nyitott fedélszékes - templom mellékszentélyei nagyjából a 13. századiak helyén voltak. A főhajóról még nem tudunk nyilatkozni, de a mellékszentélyek egyenes záródásúak voltak. A kisméretű homokkő kváderekből rakott fal egy szakasza az északi mellékszentély déli falában közel 4 m magasságig megmaradt. A templom nyugati végfalát még nem tudjuk meghatározni. Az Oros apát által végeztetett építkezésnél a korábbi templom hosszfalait alapozásként használták fel. Megtartották a déli szentély fal helyét, míg az északi szentélyfejet csak az építkezés első fázisában kívánták megőrizni. A tervezett háromhajós bazilika altemploma (4. kép) a szerzetesi kórus felé egy vagy több ívvel nyitott lett volna. Nem zárhatjuk ki egy korábbi állapot megismétlésének szándékát. Ismeretlen okból bekövetkezett tervváltoztatás miatt az altemplomot nyugat felé egy boltszakasszal meghosszabbították. Egyúttal az északi mellékszentély falát egy sírszélességgel keletre tolták.

4 A további építkezés során következett az a két építési fázis, amelyet Levárdy Ferenc korábban már meghatározott. A templom nyugati fala a szokásostól eltérően ferde vonalban húzódott. Az északi mellékhajó végében egy középkori oltárt találtunk, előtte középkori sír volt.

5 Az írott emlékek tanúsága szerint belül félköríves, szobrokkal ékes oszlopoktól tartott - a 17. század végén megújított - karzat kapcsolódott a nyugati végfalhoz.

6 A 13. századi templom belső terét a mai állapothoz hasonlóan, szintekkel tagolták. Az altemplom felett, közel a mai szinten volt a szentély járószintje. Megközelítésre az északi mellékhajó felől a falba épített, illetve a részben faszerkezetű, falnak támasztott lépcső segítségével nyílt lehetőség.

7