N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - László Csaba: Kutatások Pannonhalmán 1986-1990

A templom középső harmadában van ma is a szerzetesi kórus. A mai szószék vonalában húzódott az egykori íves, márvánnyal ékes szentélyrekesztő (3. kép). Felépítményéből napjainkra csupán töredékek maradtak. Alsó részét a lépcsőzet alatt feltárta az ásatás. A váltakozva vörösmárvány és világos kő díszítésű fal a főhajót zárta le. Középütt oltárépítmény volt. A templom nyugati harmada és a szerzetesi kórus közötti kapcsolatot a két mellékhajóban lévő lépcső biztosította. A szintkülönbség 1,6 m volt. A templomot mintás, kő- és márványanyagú padozat borította. A falakat meszelés fedte, a fejezetek és a lábazatok plasztikáit színes festéssel emelték ki. A díszes főkapu a kerengőbe nyílott, míg a népbejáró a déli mellékhajó vonalában helyezkedett el a nyugati falban.

8 A templom északi falát bélletes kapuzat törte át, amely a királyi palota megközelítését szolgálta. A kapuzat a mai sekrestyeajtó mellett bafalazva látható.

9 A 13. század elején felszentelt templom a 15. század végéig feltehetően nem változott. A kerengő építésével egy időben, 1486-ban a déli mellékhajó kerengőhöz csatlakozó falát részben újjáépítették, részben köpenyezték. Mindhárom szentélyt újra boltozták. Kialakították a Szt. Benedek-kápolnát, elfalazva ezáltal az északi, ún. Király-kaput.

10 Néhány évtizeddel később, Tolnai Máté apátsága idején a mellékszentélyekhez egyegy kápolnát kapcsoltak, úgy, hogy csupán egy ajtó kötötte őket össze a templomtérrel. Ugyanekkor az elfalazott északi kapu hiányát érezvén, megépítették az ún. Ulászlókaput, mellé pedig reneszánsz kápolnát - a mai Mária-kápolna elődjét - emeltek.

11 A 16-17. századi pusztulások után a 17. század végén újjáépítették az apátsági együttest. Kialakították a szentélybe vezető lépcsőt, valamint díszes márvány kapuzatokat tettek az altemplomi lejárók elé. A szerzetesi kórust nyugatról határoló szentélyrekesztő maradványait felszámolva a templom teljes szélességén átmenő lépcsőt készítettek. A későbbi átalakításokkal a továbbiakban nem foglalkozunk, azokat részletesen feldolgozta Levárdy Ferenc.

12 A kerengő déli szárnya alatt a mélyebb szinthez csatlakozóan a rekonstrukció során folyosót alakítottak ki. Közel 5 m-es mélyítésre került sor. A munkákkal párhuzamosan nyílott mód megfigyelésekre. Megállapítottuk, hogy a 13. századi Oros apát által épített kerengő téglány alakú volt. A mai állapothoz képest egy folyasószélességgel nyugatabbra helyezkedett el. A szakirodalomban elterjedt ún. cisztercita típusú alaprajz - nyugati oldalán a conversusi folyosóval - Pannonhalmán soha nem létezett. A román kori állapot szabályos kolostornégyszöget mutat, három oldalon épületszárnyakkal.

13 Az udvar közepén és délnyugati sarkában ciszternák voltak. Feltártunk több településréteghez tartozó kemencemaradványt, mindegyik megelőzte a 13. századi kerengőt. A hegyen megfigyelhető legelső településrétegként egy fából készült, legalább három helyiséges építményt határoztunk meg. A terrazzópadlós épület a 11. századból származhat. A 13. század eleji szárnyakat lebontva, 1486-ban építették a napjainkra maradt kerengőt, emeletes szárnyakkal a folyosók felett. így került az ,,új" kvadrum tengelyébe a Porta Speciosa, s talán ez lehetett a keletre tolódás oka is. A barokk keleti szárnyban és a praelatura alatt meghatároztuk a késő középkori várfal Turco (1572) és Kleinwachter (1667) rajzain látható vonalát. A keleti szárnyban a folyosó hátfalában az emelet szintjéig megmaradt a várfal. A helyreállítással párhuzamosan folyamatosan végezzük a falkutatást, megfigyelést és reménykedünk, hogy a bazilikában további ásatásra lesz módunk.