N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Klaniczay Péter: Egy középkori pince helyreállítása és múzeumi bemutatása Vácott

Klaniczay Péter EGY KÖZÉPKORI PINCE HELYREÁLLÍTÁSA ÉS MÚZEUMI BEMUTATÁSA VÁCOTT A város, amely már a korai középkorban fontos egyházi központ volt, a több évszázados háborús pusztítások után a 18. században újjáépülve, ma elsősorban, mint a barokk Vác él a köztudatban. A hazai városok között szinte egyedülálló főtér barokk házsora, az egyházi épületek városképformáló együttese valóban a 18. századi nagy fellendülést, az Althan és Migazzi püspökök tudatos építő-fejlesztő tevékenységét hirdetik. A hármas tércsoport (Március 15. tér - Szentháromság tér - Konstantin tér) méltán érdemelte ki a műemlékvédelem figyelmét is, aminek eredményeként Vác központi tércsoportját már az elsők között, 1966-ban Műemléki Jelentőségű Területté (MJT) nyilvánították. Az akkor igen fontos lépésként értékelt védett terület kijelölése - szűkreszabottsága és korábbi városszerkezeti szempontok figyelmen kívül hagyása miatt - később súlyos károkat okozott a nem kellő mértékben megbecsült középkori emlékanyagban, komoly gondot okozva a műemlékvédelem hatósági vonalán tevékenykedő szakemberek, valamint a múzeumi régészek számára egyaránt. Ezen próbált enyhíteni az 1981-ben kijelölt Géza király tér műemléki környezete, ami esetlegessége miatt (nem csatlakozik közvetlenül az MJT-hez, határvonala utcatengelybe esik, stb.) funkcióját nem töltötte be teljesen, s ahelyett, hogy a köztudatba beépülve biztosította volna a középkori püspöki székhely régészeti maradványainak szakszerű védelmét, csupán utólagos, adminisztratív fogódzó maradt. A történeti források, az egykori térképek, és nem utolsósorban a Tragor Ignác Múzeum régészeinek tudatos feltáró munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a középkori város utcarendszere és részben telekviszonyai is fennmaradtak, mind a német, mind pedig a magyar településrészen. Az elmúlt 5 év során közel harminc középkori pince feltárása történt meg, ami nagyban segíti a korai városalaprajz megértését. Az egykori német városrészben a Fő teret a Hatvani kapuval összekötő, ma is igen forgalmas, volt Sáros utca (ma Széchenyi utca) már a hetvenes években elkezdődő városmegújító munkái számos régészeti eredményt hoztak. 1986-ban, a Fő tér közvetlen közelében - de már az MJT-n kívül - ahol korábban hagyományos építésű földszintes lakóházak álltak, egy hatalmas, OTP-üzlet-lakásegyüttes építése indult meg. A helyszín régészeti szempontból ígéretesnek tűnt. Sajnos a tervek - mivel védett területen kívüli építkezésről volt szó, s ezért műemlékvédelmi kontrollra nem volt lehetőség - előzetes régészeti feltárás nélkül készültek. A feltárások csak az alapozási munkákkal egyidőben, szinte leletmentő jelleggel folyhattak. Amint az várható volt, az egyes árkokból és kváderkövekkel burkolt kutakból igen gazdag leletanyag került a felszínre. A 15. századi kő- és faházak alapjainak kibontása lehetőséget adott legalább a terület egykori telekviszonyainak rekonstruálására. Az előkerült részletek ugyanis az új épület eltérő alapozási síkja miatt sajnos nem voltak megtarthatók. Különös jelentőséggel bírt az az 1987. januárjában tett felfedezés, miszerint az itt álló házak kevéssel ezelőtti teljes felszíni elbontásával feledésbe merült, de teljesen ép,