N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Klaniczay Péter: Egy középkori pince helyreállítása és múzeumi bemutatása Vácott

15. századi 4,5x5,4 m alapterületű dongaboltozatos pince áll a telken (5. kép), részben a tervezett épület helyén, részben pedig - érthető módon - a mai Széchenyi utca alá nyúlva. Felismerve a pince várostörténeti és művészi jelentőségét, a múzeum régészeivel együtt, azonnal annak megtartása mellett döntöttünk. Természetesen nem láthattuk előre azt a majd négy évig tartó küzdelmes munkát, ami végül 1991. március 15-én a középkori kőtár-kiállítás megnyitásával ért véget. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy mivel csak a magyar építőipar szokványos eszközeivel, spontán megoldások és változtatások segítségével dolgozhattunk, kisebb hiányosságok és problémák azóta is jelentkeznek. A pincére nézve a legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy félig a tervezett ház alagsorába, félig pedig közterületre esett. Az eredeti tervek éppen a pince bejárata fölött hatalmas pillérek beépítését, valamint a teret kettészelő határolófalat irányoztak elő. Az OTP, mint építtető a garázsok elhelyezése miatt a pince elbontását javasolta. Végül hosszas egyeztető tárgyalások során sikerült a pince megtartását beépíteni a tervbe és elvégeztetni az ehhez szükséges tervmódosításokat. Az elhúzódó megállapodások következtében a középkori tér állagmegóvása csak az építkezés utolsó fázisában történt meg, ami további károsodásokat idézett elő. A pince, mivel az utca járműforgalmára is számítani kellett - teljes vasbeton héjat kapott. A tervezés során fő szempontunk a pince megfelelő bemutatása, valamint a külső megközelítés biztosítása volt. A bejáratot a garázsajtóval közös lépcsőházból és előtérből oldottuk meg. A pince homlokfala előtt sikerült egy bemutatásra alkalmas előteret biztosítani. Mivel a pince padlóvonala kb. 2 méterrel, az elszedett gótikus kőkeret küszöbmagassága pedig kb. 1 méterrel volt az alagsori padlószint alatt, továbbá, mivel a homlokfal a bejáratot és a bevilágító nyílást kivéve valószínűleg földben volt, - tervezői megoldásként - egy, az épülettől eltérő koordinátájú rasztert alkalmaztunk, mintha a pince, egyébként láthatatlan homlokfala a földből kimetszve jelentkezne. Ehhez 10x10 cm-es hegesztett hálót és hasonló méretű burkolólapot használtunk fel. (6. kép) A pince kőfalazatát előkerült állapotában konzerváltuk, a bemutatóhely egyéb falain és padozatán pedig téglaburkolatot alkalmaztunk. A középkori pince és előtere jelenleg a Tragor Ignác Múzeum kezelésében a környéken előkerült régészeti anyagok bemutatóhelyéül szolgál. A figyelemfelkeltés érdekében az új épület árkádos kiképzéséhez alkalmazkodva, az előtérbe vezető letekintőnyílás készült. Az építészeti terveket Tóth Dezső (PESTTERV) és Klaniczay Péter (OMF) készítették, a feltárást Miklós Zsuzsa régész vezette. A helyreállítás és államegóvás, valamint a bemutatás költségei - installáció nélkül - kb. 2,5 millió Ft-ot tettek ki, amihez hozzájárultak még az épület áttervezésének költségei, továbbá a parkolók elhelyezésének további gondjai is.