N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - G. Lászay Judit: A szécsényi ferences kolostor ún. Rákóczi-szobája

G. Lászay Judit A SZÉCSÉNYI FERENCES KOLOSTOR RÁKÓCZI-SZOBÁJA A ferences kolostor fennmaradt középkori részei közé tartozik a „Rákóczi-szoba". Az eredetileg káptalanteremnek használt, gazdag szobrászati részletekkel díszített helyiség (ma sekrestye) fölé emelték még a 14. század második felében. Az 1989 őszén elkezdődött feltárások nyomán, az előkerült részletek felhasználásával felújított terem számos, eddig nem ismert új elemmel gazdagodott. Ma a templom mellett húzódó folyosó és a kolostorszárnyak közrezárják a négyszög alaprajzú udvart. Legkorábbi középkori állapotában a kolostor a templomtól északra elterülő, részben emeletes, részben földszintes, egymáshoz sokszor nem is kapcsolódó, szilárd és kevésbé időtálló anyagú épületek udvart övező együtteséből állt. A káptalanterem és a fölötte lévő, szintén középpillérre boltozott négyzet alaprajzú helyiség, az előkerült sarokkváder-kövek tanúsága szerint önálló, toronyszerű emeletes épületet alkotott. Az emeleti szoba kőkeretes bejárata északról, a Golgota-jelenet alatti későbbi fülke helyén nyílt. Ezt egy külső, faszerkezetű folyosóról lehetett megközelíteni, amely L alakban körbefutott az emeleten. (Erről fűtötték kívülről a cserépkályhát. A fűtőnyílások kibontva ma is láthatók a külső kémény maradványával együtt, a terem külső, ma már a barokk folyosóhoz tartozó falán.) Eredeti helyükön fellelt részletek alapján rekonstruálhatók és helyreállíthatók voltak a kisméretű, csúcsíves ablakok. A jelenlegi bejárat mellett látható, elfalazott kis ablak már későközépkori. Újra megnyitni már nem lehet, mivel befalazásában található a folyosó egyik barokk boltválla. A ferencesek a törökök miatt kétszer kényszerültek elhagyni a kolostort. Először 1544-1593, majd 1663-1689 között. E két periódus között a kolostornak juttatott adományok révén a közösség virágzásnak indult, helyreállították a felégetett kolostort. A teremben látható Golgota-jelenet (3. kép) és az alatta lévő, vele hajdan közös keretbe foglalt (szentségtartó?) fülke ekkor, a 17. század elején készült. A helyiség falait stílusában az észak-magyarországi református templomokban található későközépkori, 17. század eleji népi festésekhez hasonló, hímzésmotívumokra emlékeztető díszítés fedte. Eredeteileg többszínű, vörös és fekete volt, de a nagyrészt növényi eredetű meszes festés jelentős része kifakult, - csak nyomokban észlelhető - illetve elpusztult. A még töredékességében is szép Golgota-jelenet a hódoltságkori magyar művészet fontos emléke. A fülke káváján vörössel festett, Krisztus szenvedését szimbolizáló motívumok láthatók: kereszt, korbács, szögek. Az ezzel szemközti oldalon ennél kevesebb maradt meg a szemmagasságnál följebb festett, koszorúba foglalt T (Tau) - jelből, amely a jellegzetes ferences szimbólumok közé tartozik - Assisi Szent Ferenc ezt használta kézjegyéül. A terem ajtaját ezzel egyidőben helyezték jelenlegi (a helyreállításkor újra megnyitott) helyére. A földszintről csigalépcső vezetett a 17. században még mindig különálló épület külső fafolyosójára. Ennek a lépcsőnek a helyére készült a jelenlegi, abból a cél-