N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Lukács Zsuzsa – Juan Cabello – Csengel Péter: Az ócsai premontrei prépostság kutatása

Lukács Zsuzsa — Juan Cabello — Csengéi Péter AZ ÓCSAI PREMONTREI PRÉPOSTSÁG KUTATÁSA Régóta tartoztunk az érdeklődő és szakmai közönségnek azzal, hogy az ócsai premontrei templom évek óta tartó ásatási eredményeit röviden összefoglaljuk és közre adjuk. Középkori templomépítészetünk jelentős emléke ez, amely a premontrei rend számára épült a 13. század elején. A rend 1234-ből fennmaradt ún. ninivei katalógusa Ocsát is említi, mint Jászó filiáját. Titulusa: Boldogságos Szűz Mária. A monostor minden okmánya elveszett, alapítóját és kegyurait nem ismerjük, de valószínűnek tarthatjuk, hogy Ocsa a királyi alapítású monostorok (Váradhegyfok, Csut, Turóc, Margitsziget) sorába tartozik. Az ócsai prépostság alapítását leginkább II. András személyéhez köthetjük. Pest megye déli területe ugyanis királyi birtok volt, amelyen királyi szolgálónépek, köztük félnomád népcsoportok is éltek. Nagybirtok a középkor folyamán nem alakult ki ezen a területen, a 13-15. században a királyi adományozások során is csak köznemesi birtokokra aprózódott szét. Forrásainkban a kolostor a 13-15. században alig szerepel, mindössze apátját és közeli birtokait (Érd) említik néhány alkalommal (1240, 1264, 1270 és 1454). A kolostortemplom a középkorban a rend előírásainak megfelelően a plébániatemplom szerepét is betöltötte. A kolostor a 15. századra a többi premontrei prépostsághoz hasonlóan fokozatosan elnéptelenedett. 1560-ban az elhagyott és erősen pusztuló kolostortemplomot a reformátusok vették át, és használták annak épen álló, boltozott részeit. A templom fenntartására és rendbehozatalára megfelelő anyagi támogatás hiányában nem nyílt lehetőségük. 1673-ban, sőt 1737-ben is arról tudósítanak, hogy a templom még mindig fedetlen. Változás az 1770-es években történt, amikor az Ócsára betelepülő katolikusok a fedetlen hajó köveiből akarták megépíteni új templomukat. Ekkor a református egyházközség Teleki József támogatásával rendbehozatta az épületet, új fedélszéket és mennyezetet készítettek (a középkori főpárkány lebontott darabjait ekkor helyezték el másodlagosan a templombelsőben), valamint új karzatot és szószéket is építettek. Emellett a szentbélyboltozatok meghagyásával, de a főfalak jelentős megemelésével a keleti oldalon is átépítést végeztek. Az épületet 1777. május 4-én szentelték fel. 100 évvel később villámcsapás, 1884-ben tűzvész pusztította tetőzetét, 1890-ben pedig a tűzben károsult mennyezet szakadt le. Az ócsaiak 1879-től kezdve kérték a Műemlékek Országos Bizottságától a templom helyreállítását. A terveket Tandor Ottó készítette, a helyreállítás 1879-1900 között történt. E munka keretében került sor a mennyezet elkészítésére, az alapok megerősítésere, a szentélyek falának az eredeti főpárkány magasságáig történő visszabontására. A helyreállítás kiterjedt a szentélyboltozatok lebontására, újjáépítésére is. 1908-ban károsult az északi kapu és környezete (a fal egy része kiszakadt), ezt a MOB 1909-ben hozatta rendbe. 1922-24 között Foerk Ernő tervei alapján a nyugati tornyokat egy emelettel megemelték. Az utolsó, jelenlegi helyreállítás 1990-ben Gál Tibor tervei alapján kezdődött.