N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)
MŰHELY - D. Mezey Alice – Haris Andrea: „Kastélyt” építtetett-e Grassalkovich (I.) Antal Hatvanban?
Milyen volt az 1754-es Mayerhoffer Andrásnak tulajdonított kaputervvel és egy, a Károlyi grófnak írt 1757-ben kelt levéllel 8 datálható épület, amelyről a „Nagy Építtető" így fogalmaz: „...hatvani új épületemben katonákat láttam vendégül"? A kutatás megkezdésekor szembetűnő volt a főszárnyban a pinceszint-földszint- és az emelet egymással szerkezeti összefüggést nem mutató különbözősége, hasonlóképpen a kapualj két oldalának alaprajzi eltérése. Rövid idő alatt kiderült, hogy a kastélyépítészetben olyan gyakori tengelyes szimmetria csak a homlokzatképzésben kapott szerepet, az egyes épületrészek több korszakban jelentős átépítésen estek ugyan át, de szimmetrikusak soha nem voltak. A főszárnyban a kapualjtól nyugatra eső oldalon, a már említett korábbi épület külső határoló falainak felhasználásával négy szabadon álló kőpillérre és négy erősen behúzott falpillérre támaszkodó, hevederíves csehsüveg- és fiókos dongaboltozatokkal lefedett hatalmas teret alakítottak ki. Efölött, a földszint egyterű használatával egyidejűleg az emelet is egyterű volt. A két hosszanti külső főfalban, az ablakok közötti faltestben egy olyan tetőszerkezet nyomait tártuk fel, amelyet válaszfalak nélküli gazdasági épületek, elsősorban magtárak lefedésére használtak. 9 A pilléres terem boltozatát hatalmas teher viselésére tették alkalmassá. A harántirányú hevederívekbe fagerendát, a húzóerő felvételére vastag vonóvasat építettek be. 10 A pilléreket külön alapozásra állították, nem az egyébként erre a célra alkalmas pincei középfőfalra, így csúszott el a középtengelytől a pillérsor kb. egy méterrel, és az ellenkező irányban lehetségessé vált a már említett behúzott pillérsorra támaszkodó hevederek révén, az udvari külső főfal tehermentesítése is, mely feltehetően e célra nem felelt meg. Ezt a nagy teher viselésére szánt, fokozott biztonságra törekvő megoldást magtár, vagy más súlyos terhek raktározása céljára készíthették. A kapualj sem a pinceszinttel, sem az emeleti díszteremmel nincs szerkezeti kapcsolatban. A tőle keletre eső oldal középfőfalas, a vastag kőfalat tégla teherhárító ívek erősítik, ehhez ugyanolyan vastagságú és anyagú harántfalak csatlakoznak széles téglaátboltozású nyílásokkal. Ily módon a hosszanti főfalak mentén két egymással párhuzamos, széles, nyitott ívekkel kapcsolódó teremsor alakult ki a földszinten. Az emelet, átépítése során elbontott, a kutatáskor feltárt falai lényegében követték a földszintiek elrendezését. A 18. század 50-es éveiben megkezdett hatvani építkezés - feltárt belső térképzése alapján - tehát egy, az uradalom gazdaságát szolgáló épületet alakított ki, melyet legalább egyszer katonai célra is felhasználtak. Ez utóbbi külön hangsúlyt kaphat, ha figyelembe vesszük az 1762-ben már biztosan működő hatvani posztógyárnak" a katonaság ellátásában feltételezhető szerepét. Kastélyszerű külső kiképzése a birtokos teljes jogú, főként eszmei jelenlétét volt hivatott hirdetni, tényleges jelenlétét azonban Gödöllő közelsége és az ugyancsak közeli gyöngyösi városi palotája sem tette inkokolttá. Változott-e a helyzet 1763-ban, amikor Jung József tervei alapján a főépületet átépítették, és kiépítették a csatlakozó emeletes mellékszárnyakat? 12 A nyugati mellékszárny, mely 1845-ig magtár volt, eredetileg is annak készült. Itt a kutatás alapján rekonstruálhatóvá vált egy háromhajós, csehsüvegboltozatos pinceszinti szerkezetre tervezett téglapilléres magtár, amelyet háromszintes faszerkezettel építettek meg. Homlokzata elrejtette a funkciót, ugyanazt a kiképzést kapta, mint a főszárny, és a lakószobákat is magábafoglaló szimmetrikus párja. A keleti mellékszárny egy korábbi, alápincézetlen, földszintes épület felhasználásával készült, mely azonosítható a
