Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)
A devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai - I. A kastély kutatása
került elő. A másodlagosan befalazott kőtöredékek azt bizonyították, hogy a főépület két végének 1790-ben történt barokk kitoldása idején bontották el a gótikus eredetű, majd a 16. század elején reneszánsz stílusban bővített épület korábbi szakaszait, illetve azok kőkereteit, s azokat építőanyagként használták fel az épület két végének új falaiban. Az északi falszakasz alsó szakaszát többségében ezek a korábbi kőfaragványok alkották, amelyekből az épület statikai állapotának veszélyeztetése nélkül csak a külső felszínen levőket lehetett kibontani, nagyon sok a falazatban maradt azóta is. A két korai, gótikus és reneszánsz építési fázis kőfaragványainak további felhasználását vizsgálandó, illetve az épület külsejének megismerése érdekében a négy homlokzatot szakaszosan készített létraállványokról legalább nagy vonalakban sikerült megkutatni, amiben sokat segített, hogy azokon már alig volt vakolat. Az emeleti helyiségek közül a legdélebbi (6. számú) terem keleti falában Pusztai László már az 1974. évi kutatás első napjaiban olyan, a falba másodlagosan tört és később elfalazott ajtónyílást talált, amelynek befalazásában ott volt az eredeti reneszánsz kőkeret sok darabja, köztük az ajtókeret szemöldökének frízlemeze, rajta az 1526-os évszámmal (802.54. kat. sz.; 200-201, 217-219. kép). Az ajtókeret tagozatai azonosak voltak az ugyanitt az északi falból kibontott töredékekével. Ugyanennek a helyiségnek a déli falában hasonló tagozatú reneszánsz kőkeretek darabjaival elfalazott ablakot sikerült kibontani. Mindezek alapján, valamint az egy másik helyiségben már a munka megkezdése előtt is álló reneszánsz kandalló 3 (Szerk. Kat.: 802/6.; 225-228. kép) formavilága segítségével eldönthető volt, hogy a reneszánsz átépítés 1526 körül történt. Még ugyanabban a kutatási időszakban az 5. és a 6. számú, illetve az 5. és 10. számú termek közötti falakban, 1975-1976-ban pedig a nyugati traktus (8-9. számú) nagytermének külső falában talált, elfalazott korábbi ablaknyílásokban az említettekhez hasonló ajtó- és ablakkeretek töredékeit sikerült feltárni. Hasonló korai reneszánsz tagozású nyíláskeretek, kandallótöredékek kerültek elő a főépület további helyiségeinek falaiból, ahol a befalazott reneszánsz ablaknyílások környékén egyszerű, elszedett, késő gótikus töredékek is voltak. A kutatás során a nyíláskeretek töredékein kívül kandallók darabjai is előkerültek, valamint egy lebegőfejezet (802.55. kat. sz.; 202. kép), amely utóbbi arra vall, hogy az épületben fiókos dongával lefedett helyiség vagy helyiségek is voltak. A rendelkezésre álló idő, munkaerő és az anyagi lehetőségek nem tették lehetővé a főépület teljes mértékű falkutatását. Elmaradt a hátsó, keleti homlokzat kutatása, valamint a hátsó traktus északi három (1-3. számú) helyiségének belső feltárása, ahol a hámló vakolat alól sok helyen látszottak ki másodlagosan befalazott kőfaragványok. Ezeknek kibontására csekély kivétellel (802.30., 802.36., 802.43., 802.52. kat. sz.; 167, 176, 187, 199. kép) nem kerülhetett sor. Ugyanígy nem sikerült megvizsgálni az északnyugati barokk toldás falainak belső oldalát, ahol még számtalan reneszánsz kőfaragvány sejthető. A devecseri kastély kutatása részben a főépület feltárásának befejezetlensége, részben a melléképületek kutatásának hiánya, legfőképpen azonban a régészeti kutatás elmaradása miatt nem tekinthető befejezettnek.
