Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai - II. A kutatás eredményei

II. A KUTATÁS EREDMÉNYEI A három nyáron át folytatott kutatás nyomán a főépületről az alábbiakat lehetett megállapítani (120. kép): 1. A korai, T alaprajzú, emeletes és tornyos nemesi kúria a későbbi periódusok falaiban talált, elszedett ajtó- és ablakkeretek alapján a 15. század közepén vagy második felében épült. Dongaboltozatos földszintjét pincének használták. Az épület bejárata a torony első emeletének déli oldalán lehetett, a sokszori átépítés miatt azonban annak eredeti formája már nem volt meghatározható. A háromosztatú emelet volt a lakótér. Középső terének a torony emeleti szintjét alkotó része volt a pitvar (10. számú helyiség), amelyet a konyhának használt belső résztől (5. számú helyiség) széles, kőből épített hevederív választott el, s ilyen módon a két helyiség közös terű volt. A konyha északi, a 4. számú helyiséggel közös fala előtt konyhai tüzelőberendezés padkájának nyoma került elő, felmenő falán pedig a tűztér felett faszerkezetű füstelvezető kürtő fészkei. A konyhától északra fekvő, kisméretű (4. számú) helyiség egykor dongaboltozatos kamra volt, délre pedig a (6. számú) nagy szoba kapott helyet. A konyha és a nagy szoba famennyezetű volt, mindkettőnek jelenlegi mennyezete alatt sikerült megtalálni az eredeti fagerenda-fészkeket. A nyugati külső homlokzaton, torony főhomlokzati falának emeleti szakaszán talált nagyméretű áthidaló ív, az alatta talált másodlagos befalazású széles nyílás és az annak alján talál két betörött konzolcsonk arra utalt, hogy ott még valószínűleg gótikus formákkal épített zárt erkély helyezkedett el. Ehhez a periódushoz tartozott a torony belső sarkában megmaradt csigalépcső (122. kép) és a torony második emeletének falaiban feltárt lőrések. A csekély számban talált gótikus kőtöredékek nem alkalmasak az épület első periódusának elvi rekonstrukciójához. 2. A későbbiekben a késő gótikus, emeletes és tornyos udvarházat északi irányban több mint kétszeresére bővítették, és kelet felé is kisebb toldalékkal látták el. Az utóbbiba vezető, évszámos ajtókeret (Szerk. Kat.: 802/2.; 217-219. kép) tanúsága szerint a bővítés 1526 körül, alaprajzi formájában és tömegalakításában még középkori módon, részleteiben azonban korai reneszánsz stílusú formákkal történt. A bővítés során a gótikus udvarház északi oldalára mélyített szintű, kéttraktusos, dongaboltozatos pince készült, amelynek a korábbi torony aljából nyíló bejárata félköríves, elszedett gótikus kapunyílás (125. kép). Emeletén a háromosztatú korábbi részhez újabb háromosztatú szakasz került, az első traktusban pedig egy nagyméretű terem. Az így kialakított épületet széles udvar kihagyásával kétszintes kőfal vette körül, belsejében a kőfal felső szintjén levő, kulcslyuk alakú lőrések megközelítésére alkalmas, fából ácsolt szerkezetű folyosóval. A kastély lakóit kiszolgáló mellékhelyiségek hiányában a konyha és annak kiegészítő helyiségei, a belső személyzet lakóhelyei, az istállók és az egyéb szükséges melléképületek minden valószínűség szerint a körítőfal mellé emelt épületekben voltak. A körítőfal délnyugati sarkán épült fel a most már a kastély korabeli fogalmát kielégítő építmény kapuzata, boltozott kapualjjal és afelett feltételezhetően kaputoronnyal, mellette pedig egy további helyiséggel, a kapuőrző darabontok szobájával. Az épület külső homlokzatán félköríves, kőkeretes, felvonóhidas kapu volt (124. kép). A felvonóhíd alapján a körítőfalon kívül árok övezte a kastélyt. 3. A főépület mai képe a már többször említett és bélyeges téglákkal igazoltan 1790 körül történt késő barokk átépítés során jött létre (126. kép). Ekkor falazták fel a főépület kt t nyugati sarkát, és az addig széles T betű formájú épület ekkor vált téglalap forrná-