Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

Előszó

ELŐSZÓ A két jelentős műemlék, a sümegi vár és a devecseri kastély reneszánsz kőfaragványainak egy kötetbe foglalt bemutatására több évtizedes adósságot törlesztve kerül most sor. Sümegen 1957 és 1965 között folyamatosan, Devecserben 1974 és 1980 között kisebbnagyobb megszakításokkal folyt az a régészeti feltáró, illetve falkutató munka, amelynek során a kőfaragványok előkerültek. A késésnek többféle oka volt, legfőképpen azonban az a tény, hogy az 1950-1970-es években a feltárást és kutatást végző Országos Műemléki Felügyelőség tevékenységében a helyreállítások közben előkerült és faragott kőből készült építészeti elemek értékelő feldolgozása és önálló közlése még nem szerepelt a kötelező feladatok között. Minden esetben sor került a faragványok számbavételére, és általában a megőrzésükre is történtek kísérletek, bár néha eredménytelenül. Egy részük a helyszínen készült kőtárakban maradt meg, mások múzeumi gyűjteményekbe kerültek, sajnálatos módon azonban sok darab idővel elkallódott. Az utóbbiakról szerencsés esetben előkerülésük idején fénykép és felmérési rajz készült, ez azonban általánosságban nem mondható el még a megmaradtakról sem. A reneszánsz faragványok mellett mindkét helyszínen talált a kutatás korábbi, gótikus faragványokat is, azok feldolgozására azonban idő hiányában csak később kerülhet sor. A reneszánsz kőfaragványok közlésére egyrészt a 2008-as magyarországi reneszánsz év adott okot és lehetőséget, másrészt az, hogy a két építmény reneszánsz anyagának feldolgozásához a kőfaragványok felmérése, fényképezése és a történeti adatok feltárása már készen állt. A feltáró- és kutatómunka során előkerült építészeti töredékek a lehetőség szerint azonnal fényképezésre és felmérésre kerültek, az elmaradtak esetében miként Sümegen - ez később történt meg. A helyszíni munka befejezése után került sor mind a két helyen a faragványok geológiai vizsgálatára. Az anyag feldolgozásához szükséges történeti kutatás elvégzése a szerző feladata volt. A két, egymáshoz földrajzilag is közel fekvő épület reneszánsz kőfaragványai együttes közlését az indokolja, hogy nagyjából azonos időben és azonos stíluskörben, azonos anyagból és azonos körülmények között készültek, ráadásul mindkét helyen, bár nem azonos szerepkörben, de ugyanahhoz a személyhez köthető az építkezés. Ez utóbbi Devecseri Choron András sümegi várnagy volt. Sümegen a várat birtokló veszprémi püspök, Szalaházy Tamás várnagyaként a vár és a hozzá tartozó uradalmak gazdasági vezetője is volt, Devecserben pedig saját rezidenciája építésében megrendelőként szerepelt. A két helyen a faragványokon látható részletek alapján nem ugyanaz a kőfaragógárda működhetett, de azonos anyagból, a veszprémi püspökség birtokában levő, a Balatonfelvidéken fekvő Káli-medence falvaiban a középkor óta ismert bányákból származó, világos színű, finomszemcsés, illetve vörös homokkőből faragták az ajtók és az ablakok kereteit, a kandallókat és az egyéb részletek nagyobb részét. A kisebb részt alkotó, Buda-