Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai - I. A vár és kutatása

SÜMEG, VÁR Azonossági szám: 801. I. A VÁR ÉS KUTATÁSA A Dunántúl középső táján fekvő Sümeg település messziről feltűnő jellegzetessége a keleti szélén emelkedő, meredek oldalú hegyen ülő várrom (1-2. kép). A külső megjelenésében nem különösen feltűnő Sümeg a vár romján kívül több jelentős építészeti emlékkel rendelkezik. Közülük a legjelentősebb a gazdag berendezésű, kívülről nem sokat mutató, 18. századi plébániatemplom, amelynek barokk belső kifestésé Franz Anton Maulbertschtől és műhelyétől származik. A várhegy alatt fekvő városrészben, az egykor 17. századi, bástyás kőfalakkal körülvett belső városban áll az ugyancsak 17. századi, értékes berendezéssel rendelkező ferences templom és kolostor, valamint a hosszú évek óta üresen álló, használaton kívüli barokk kastély, a veszprémi püspökök egykori rezidenciája. Magában a városban még jelenleg is sok a barokk eredetű lakóház, bár külsejük ezt nem árulja el. A vár területén 1954 késő őszén megkezdett, kisebb romtalanítási munkát követően, amelyet több fal leomlása után az akkori műemléki hatóság által a helyszínre küldött Gerő László építészmérnök útmutatása alapján Veszprém Megye Idegenforgalmi Hivatala szervezett, 1957 tavaszától 1964 őszéig nyolc éven keresztül az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) folytatott régészeti feltárást és azt követően 1965 nyarának végéig romvédelmet. A régészeti munkát Kozák Károly vezette, a romvédelem tervezése és irányítása e sorok írójának feladata volt. A feltárás csekély kivétellel a várhegy sziklaszintjén álló kőfalak közötti, leomlott törmelékrétegek régészeti módszerekkel történt eltávolítását jelentette. A munka során építészeti kőfaragványok bukkantak elő, amelyek részben a falak leomlása után kerültek a törmelékrétegekbe, részben a vár falainak és egykori épületeinek többszöri átépítése során falazták be azokat másodlagos helyre. A várban folyó műemlékvédelmi munka az OMF akkori vezetőségének döntése következtében 1965 nyarán anélkül szakadt meg, hogy akár a régészeti feltárás, akár a romkonzerválás, illetve építészeti kiegészítés befejezést nyert volna. Ennek következtében sem a rom teljes értékű és igényű építészeti bemutatása, sem az elképzelt kőtár, sem a déli toronyba tervezett vártörténeti kiállítás nem készülhetett el. Maga a vár ezt követően több évtizeden át névlegesen az azt átvevő Veszprém megye gondozásában idegenforgalmi célokat szolgált, a valóságban gazdátlanná vált. A 20. század utolsó évtizedei óta bérlő kezében van, aki gondozza és bemutatja, bár sem a régészeti feltárás, sem az építészeti helyreállítás befejezése, sem a kőtár, sem a kiállítás nem készült el azóta. Az ásatás során előkerült faragványoknak eredetileg két őrzési helyük volt, a vár déli, legkorábbi részének közepén emelkedő öregtorony újraboltozott alsó szintje, vala-