Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai - II. Történeti adatok

mint a nagy udvar északkeleti sarkában lefedett szárny egykor istállónak használt földszintje. Mindkettőn lezárható ajtó volt, amelyet azonban az 1960-as évek végétől, amikor a várat már senki sem őrizte, feltörtek. A kőfaragványokat részben kidobták az udvarra, részben összetörték, részben pedig ledobálták a hegyről, ezért több kőtöredék sajnálatos módon nyomtalanul eltűnt.

1 A meglévő kőfaragványok nagy többségét jelenleg a vár lezárt északi falszorosának nyugati részén, fából ácsolt, felülről fedett polcokon, kisebb részben alattuk a földön tárolják. Őrzésük biztosított, tanulmányozás céljából viszonylag könnyen hozzáférhetők. (3-6. kép) Néhány további töredék a Kisfaludy Emlékmúzeum (Sümeg, Kisfaludy tér 2.) udvarán kialakított kis kőtárban található. Az ásatásból előkerült és a romos falakban látható, másodlagosan beépített, faragott kő részletek számbavétele során mintegy másfélezer darab kőtöredéket sikerült összeszámolni. Valamennyi felmérése, lerajzolása és fényképezése 1995 és 1999 között készült el, már akkor a Lapidarium Hungaricum könyvsorozat tervezett kötete számára, e sorok írójának szervezésében és irányításával. A feltárás során a felmérési rajzokat a szerző készítette el, a Lapidarium Hungaricum számára pedig Miklósi-Sikes Csaba építészmérnök, a sümegi városi múzeum vezetője mérte fel és fényképezte a kőfaragványokat. Közülük mintegy 300 darab értékelhető stilárisan is, a többiről beépítettsége következtében csak ma látható külső felülete árulkodik. A nagyjából 130, teljes egészében még számba nem vett, gótikus töredék mellett a reneszánsz és reneszánsz korinak minősíthető, az alábbiakban bemutatott kőfaragványok száma 81 darab (ehhez további két „in situ" helyzetű kőtábla kapcsolódik), amely mellett még nagyjából 70 korai barokk töredék található az anyagban.

2 II. TÖRTÉNETI ADATOK Sümeg legkorábbi ismert említése 1280-ból származik, az azt tartalmazó oklevél azonban sajnálatos módon nem árulja el, hogy az a településre, vagy az afelett esetleg már abban az időben emelkedő várra vonatkozik.

3 A vár az ismert forrásokban 1318-ban szerepel először, ekkor és az ezt követő két esztendőben volt várnagya Beder cornes fia Péter mester, Kéki István veszprémi püspök testvére.

4 Ettől kezdve a legújabb korig a veszprémi püspökség birtokában volt, az alatta fekvő mezővárossal és az ahhoz tartozó, nyugati irányban elterülő, több falura kiterjedő uradalommal együtt. Az építés idejére vonatkozó, írásos adat hiányában csupán feltételezhető, hogy a vár a 13. század utolsó évtizedeiben, vagy a következő évszázad elején épülhetett. A korai vár, ahogyan az a régészeti munka nyomán feltárult alaprajzából (7. kép) és megmaradt falaiból megállapítható, az Árpád-kori Magyarországnak a 13. század második felében épült váraihoz hasonlóan a hegy legmagasabb, déli pontján fallal körülvett toronyból állt. Vagy már építésének első szakaszában, vagy később kétszintes palotaszárny és kápolna épült melléje. Minderre a jelenlegi csekély maradványok alapján csak következtetni lehet, mert 1562-ben villámcsapás következtében a toronyban tárolt puskapor felrobbant, és a korai vár - amely akkor már az egész hegyre kiterjedő vár belső részét alkotta - elpusztult. Biztos maradványa a ma is álló, 1562 után újjáépített déli torony két méternél is vastagabb földszinti fala. Eredeti körítőfalai az újjáépítés alkalmával a bástyává alakított belső vár falainak legbelső oldalán maradtak meg, benne a mai vár udvara felé befalazott, kisméretű kapu helyével. Az egykori palotaszárny maradva-