Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)
A devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai - III: Történeti adatok
ábrázolta az a nagyméretű festmény is, amely a pápai vár 1749-ben felvett inventáriumában szerepel, és amely azóta nyomtalanul eltűnt. 123 A 18. század első éveiben Devecser és kastélya életében az hozott némi változást, hogy 1704-től Rákóczi seregei szállták meg a Dunántúlt, s a Pápa-Ugod-devecseri uradalmat birtokló Esterházy Antal a felkelők mellé állt. 124 A Dunántúl végleges megszállására Bottyán János generális 1705. évi hadjáratával került sor. A két esemény között a pozsonyi kamara összeíratta a hármas uradalmat, miután azt a kuruccá lett Esterházy Antaltól elkobozták. Az összeírás a kastélyra nem tér ki, ezért annak akkori állapota nem ismert. 125 A következő évtől a fejedelem Esterházy Antalt nevezte ki a terület katonai vezetőjévé, aki ettől kezdve részben Sümeg várában, részben devecseri kastélyában tartotta székhelyét. Az 1704 és 1709 között zajlott dunántúli kuruc-labanc hadjáratok során több alkalommal kifosztott és felégetett településről és kastélyáról a szatmári békekötést követően azt írták, hogy azelőtt erős és falakkal körülvett vár volt, és a kastélyt még 1721-ben is „puszta" állapotúnak említették. Akkor gróf Esterházy József és Ferenc - a Rákóczi pártján maradt és önkéntes száműzetésbe vonult Esterházy Antal testvérei - voltak a birtokosai. 126 A két testvér megállapodása alapján Devecser, Pápa és Ugod uradalma Ferenc gróf ága kezén maradt, és azt az ő halála után, 1755-ben kötött családi szerződés értelmében az akkor váci, később az egri püspöki széket betöltő Károly fia örökölte. 127 Esterházy püspök még abban az évben teljes jogú régenst nevezett ki a hármas uradalom élére, aki azonnal megkezdte a kastély rendbetételét. Galántai Balogh Ferenc régens az 1762 végén Esterházyhoz írott levelében hívta fel a püspök figyelmét a kastélyra, amely szerinte érdemes arra, hogy rendbetegyék. A püspök válasza szerint is méltó arra, hogy konzerválják. 128 Rendeletére a gabona és bor tárolására, valamint terményraktár céljára használt épületet régi formájában állították helyre, és a földesúr részére is lakható részt alakítottak ki benne. Ugyanakkor 1762-ig lebontották a külső bástyákat, megkezdték az árkok betöltését és a keleti oldalon elterülő tó lecsapolását. 129 A kastély használata azonban ezután sem változott. 1780-ban és 1783-ban az akkor már egri püspök Esterházy Károlyhoz írott jelentések a kettős tető, annak fazsindely fedése és a közötte levő, fából készült csatorna rendkívül rossz állapotáról szólnak, amelyeket állandóan javítani kellett. 130 A folyamatos panaszok nyomán 1790-ben először a pápai Schwedt lános építőmesterrel készíttettek tervet az újjáépítéshez, majd Gött Antal tatai építőmester tervezte meg a rossz állapotú kastélyépület átépítését. 131 Esterházy püspök egyiket sem fogadta el. Végül az ő utasítására Georg Karl Zillach pozsonyi kamarai építőmestert bízták meg a tervek elkészítésével, s 1794-ben ennek nyomán építették át a kastély főépületét mai tömegű formájára. 132 Ekkor bontották el a magas attikafalak mögött levő kettős, befelé lejtő tetőt, és építették helyére az 1970-es évekig álló, 1790-es évszámú, faragott tölgyfából készült, egységes barokk tetőszerkezetet. Ekkor bontották le az emeleti nagyterem feletti, fiókos reneszánsz boltozatot, és ekkor bontották ki a homlokzatokból és az emeleti helyiségekből az 1526 körül készített reneszánsz nyíláskereteket, kandallókat. A reneszánsz kőfaragványokat az 1790-es évszámú téglákkal vegyítve ekkor falazták fel a főépület nyugati oldalának két sarkát, valamint nagy valószínűséggel ekkor készültek a két hosszhomlokzaton látható, ferde támpillérek. Az épület új, az addigitól eltérő homlokzatot kapott, ablakaiban barokk kőkeretekkel, belső tereiben új ajtókkal, ahogyan ez az 1974-1976. évi kutatás eredményeiből megállapítható volt.
