Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)
A devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai - III: Történeti adatok
öccse követte. 115 Esterházy Miklós nádor 1641-ben készített végrendeletében hagyta meg örököseinek, hogy a pápai, ugodi és devecseri uradalmakat váltsák ki a zálogból, és azok egyedül legkisebb, Ferenc fia kezére kerüljenek. 116 A kiváltásra 1650-ben került sor, 1654-ben azonban újból zálogba adták Esterházy Farkasnak, a néhai nádor unokaöccsének. A vele kötött szerződést 1657-ben újították meg, s abban kikötötték: „Minthogy Pápa, s Deuecheri Varaink puszták azoknak az menniere lehet megh épétésére Esztendő forgása alat az megh neuezet Jószágok jeöuedelméből tizenkétt száz forintot rendeltünk". 117 A jelzett építési szándék megvalósulására vonatkozó iratok nem maradtak, ezért nem tudható, hogy Esterházy Farkas eleget tett-e annak. A három uradalmat végül 1660-ban kapta kézhez Esterházy Ferenc, a fraknói grófi ág megalapítója. 118 Ő és utódai ettől kezdve egy évszázadon át Pápán éltek, a hármas uradalomnak a későbbiekben az lett a központja és földesúri székhelye. A devecseri kastély a 17. század közepén még mindig abban a formában állt, amelyben Choron András 1526 körül megépítette, illetve János fia tovább erődítette. Jóval később is puszta állapotúnak írták, újjáépítése aligha történt meg. Távol élő birtokosai ritkán fordultak meg benne, állandó lakója csupán az uradalmat vezető tiszttartó volt, legfeljebb egyes helyiségeit tartották rendben az esetleg ide látogató földesúr számára. Mindez feltételezi azt, hogy az épületet használható állapotban tartották fenn, azt a település végvár szerepe is megkívánta. A 17. század középső évtizedeitől a kastélyról nem, csak Devecser végvári szerepéről szólnak adatok, őrségének a török elleni folytonos harcban való részvételéről, hajdúkatonaságának viselt dolgairól és az azokkal kapcsolatos perekről. 119 1664-ben a vesztett szentgotthárdi csata után Buda felé visszavonuló török had sorra felégette az útjába került településeket, ostrom alá vette a várakat és a kastélyokat, köztük Devecsert is, amely a kastéllyal együtt leégett. 120 Az 1670-1680-as években változatlanul végvár szerepet töltött be, őrsége ott volt a törököt kiűző hadjáratokban is. 121 A győri püspökség század végén történt egyházlátogatásáról fennmaradt jegyzőkönyv szerint Devecser lakói 99 parasztházban éltek, templomuk nem volt, az istentiszteletet a kastély egyik termében tartották. A kastélyt ezek szerint helyreállították, s abban változatlanul csak az uradalmi tisztségviselők laktak. A század végéről maradt fenn a kastély és vele együtt Devecser első ismert ábrázolása. A távlati kép a németalföldi Justus van der Nypoort metszete, és 1686-ban Bécsben, Anthon Ernst Burckhard von Birckenstein geometriakönyvében jelent meg. 122 Délkeleti irányból ábrázolja a lőréses és bástyás fallal övezett települést, keleti oldalán az annak házai fölé magasodó kastéllyal és amögött a Torna patak tóvá duzzasztott vizével. A falakon belül elterülő városban földszintes és emeletes épületeket ábrázol, s a település közepén tornyos templomot. Mindez nem egyezik az idézett egyházlátogatás jegyzőkönyvének szövegével, amely szerint emberemlékezet óta nem volt templom Devecserben, ahol egyébként emeletes házak sem képzelhetők el ebben az időben. A kastély ábrázolása sem felel meg a jelenlegi formájában is az eredeti állapotot tükröző épületnek. Nypoort metszetén a kastély L alaprajzú és legalább kétemeletes építmény, mind a két szárnyán nyeregtetővel, a rövidebben azonban az lépcsős oromfalak mögött helyezkedik el. A művészettörténeti kutatás nyomán tudható, hogy a művész Birckenstein könyvében található város-, kastély- és várképeit korábbi ábrázolások átrajzolásával készítette, ő maga talán egyik helyen sem járt, Devecserben biztosan nem. Ettől függetlenül a kép a felsorolt hibák ellenére nagyjából valós képet nyújt a török kor végi állapotról. Ugyanezt
